Month: May 2018

Érettségi biciklis futárral

Az  érettségi időszaka mindig sok izgalommal jár. Hiába próbálgatjuk így is, úgy is; szervezzük a “kisérettségit”, az igazi mégis más… Ilyenkor hajnalban kel mindenki, a megbízott bizalmas a Kormányhivatalban veszi át az aznapi aktuális dolgozatokat s viszi az izgatottan várakozóknak. Talán van, aki még emlékszik rá, mekkora zűr volt már a kiszivárgott feladatok miatt. Újranyomtattak mindent, rendőrök jártak az iskolákban kinyomozandó, hol, hogyan is történt a bűncselekmény. Azóta különleges biztonsági intézkedések vannak érvényben. A vizsga tisztasága becsületbeli ügye mindannyiunknak. Komolyan vesszük a dolgot: a kormány is, mi is. És megadjuk a módját.

Ilyenkor a legkeményebb rokker is nyakkendőt köt, a legvagányabb kislány is szoknyába bújik, a leglazább srácok is előkeresik a szekrényből a zakójukat.  Valóban komolyan vesszük, na.

Jómagam meg, a mérhetetlen adminisztrációs vacakolást meg a nemszeretem koránkelést ellensúlyozandó ilyenkor előkapom a bringámat. Remek, kétrészes biciklistáskám van, anyukámtól kaptam a nemmondommeghányadik szülinapomra. Szóval az egyik rekeszébe kerül az elegáns ruhám meg a körömcipőm, a másik meg üresen marad, míg a hajnali madárcsicsergés közepette oda nem érek a Hivatalhoz, ahol átveszem a dolgozatokat, aláírom és lepecsételem a Jegyzéket ezzel igazolván, hogy én vagyok az iskolaigazgató, tehát vihetem.

Ezután betekerek a suliba, ott kinyitom a kaput, átöltözöm és igazi Marinéniként roppant szabályosan levezénylem az aktuális érettségi vizsgát. Kipróbált, begyakorolt a dolog.

Ámde. Sőt: ÁMDE!!!!!

Tegnap igazán álmosan indultam neki a hajnalnak. Előző nap esti órám is volt, aztán jégeső, biciklivel elég kellemetlen így elázva érkezni a színházba, de hát a jegy már megvolt, sőt, nálam volt a barátnőmé is, hát tekertem, mint a bolond. Szóval a következő reggel alig láttam ki a fejemből, mikor elpakoltam az aznapi eleganciámat. A Hivatalba érkezve az előtérben elhelyeztem a bringámat, becaplattam a töridolgozatokért, s aztán, kifelé jövet – nem hittem a szememnek. A biciklimről eltűnt a táska! A portás békésen mobilozott, ugyanúgy, mint amikor begördültem a Kormányhivatalba átveendő a féltve őrzött feladatlapokat. Ő ott vigyázta a rendet helyén, nem látott semmit és senkit. Nem észlelt semmi gyanúsat. Mi történt hát?

  1. Otthon hagytam volna a táskát? Bizony, nem. Ezt azért elég hamar kiderítettem.
  2. A Körúton valahol elszállt a csomagtartóra rögzített, nem éppen súlytalan táska? elképzelhetetlen.
  3. Esetleg a kormányhivatal előterében kelt lába? Lássuk be, ez a reálisabb lehetőség.

A tegnapi napon az ifjúság legnagyobb örömére biciklisfutárnak öltözve vezényeltem le az aktuális érettségi vizsgát. Hazafelé beugrottam egy bringaboltba új táskáért, hogy a magam részéről  továbbra is hozzá tudjak járulni a vizsga törvényességéhez és tisztaságához. Látjátok, ez lett:

DSC_0909

És nem is tudom, miért, de azóta  legújabb főnököm ajánlása jár a fejemben. Lehet, hogy szellemi útmutatását követve  javasolni fogom a Tízparancsolat kihelyezését a Kormányhivatalba, s a nyolcadikat külön pirossal bekarikázom, alá is írom, ahogy szoktam a dolgozatok javításánál.

Advertisements