Month: February 2018

Osztálykirándulás Reykjavikba

Az egész nyáron kezdődött, amikor összegyűlt a 2000-ben érettségizett csapat. Eljött mindenki, akármilyen messzire is vetette a sors. Már gyereknek is ilyenek voltak: összetartó, melegszívű csapat, s a tanáruk-osztályfőnökük-mentoruk jómagam: MARINÉNI.  Szóval akkor vetődött fel az ötlet: menjünk, látogassuk meg Zsuzsit Izlandon, ahol most él a családjával.

Így történt, hogy felkerekedtünk (Nóri, Noémi és Marinéni) és elröppentünk egy hosszú hétvégére északi fényt nézni. Isti és a gyerekek példás türelemmel fogadták a három bolond nő rajtaütését. Zsuzsi pedig azonnal beilleszkedett az osztályközösségbe.

És elkezdődött a hagyományoknak megfelelően kalandos osztálykirándulás! Az első nap megismerkedtünk néhány reykjaviki látnivalóval és megtapasztaltuk, hogy amikor ott fúj a szél, akkor rendesen bele lehet dőlni – nem esel el. De olyankor van, hogy elviszi a felhőket és kisüt a nap. Ha meg bemégy a bálnamúzeumba vagy “hárfaházba”, akkor mindez nem számít. Remekül lehet szelfizni.

Sajnos a fehér iszappakolással bemázolt fejünkről nem tudtunk képet készíteni, hiszen nyakig ültünk az opálkék sós vízben. Az pedig szerencse, hogy arról a visításról nem készült hangfelvétel, ami a metsző hidegben való rohamszerű vízreszállásunkat kísérte. Valószínűleg azóta is emlegetik a magyar csajokat, akik nem tudnak méltóságteljesen belépkedni a csodás Blue Lagoon természetes, lávakövektől ölelt medencéjébe.

A legtöbb látványosság vasárnapra maradt. Meg az árvízszerű eső. Persze ez nem akadályozott meg bennünket semmiben. Mindössze annyi történt, hogy a szelfi nem a kráternél, nem a gejzírnél, nem a tónál készült, hanem az étteremben, ahová bemenekültünk. Szépek vagyunk, ugye? És tudnátok, mennyit nevettünk!

Az meg szintén nincs a képen, hogy a kabátunk is annyira átázott, hogy a zsebében szétment a papírzsebkendő, A tárcában átvizesedett a papírpénz, szárogatni kellett.  Ami  pedig a csizmámat illeti – hát azt meg kidobni. Pusztultunk a röhögéstől – ahogy diákjaim mondják. Én egy kicsit a hidegtől is.

Hétfőn a változatosság kedvéért hóesésre ébredtünk. Viszont csodás képeket tudtam készíteni a napkeltéről úgy 11 tájban. Na meg a gyönyörűséges és vad vidékről. Állítólag nyáron is gyönyörű és akkor este nyolckor is el lehet indulni túrázni, mert egyáltalán nem megy le a nap. Tényleg nagyon vicces hely.

És szelfik mindenütt, minden mennyiségben! Érdemes megnézni, hány profilkép változott meg az utóbbi napokban… Egy fotós azt írta, hogy a magányra vágyóknak jó hely Izland. Hát, mi aztán nemigen voltunk magányosak! Én néha próbáltam úgy tenni, de nem lett túl meggyőző a dolog. 🙂

Aztán már indult is a gépünk, igaz, a hóvihar miatt néhány órácska késéssel.

DSC_0549Az előirányzott északi fényt illeti, abból nem lett semmi. Viszont néhány napra mindannyian fiatalodtunk vagy húsz évet. A komoly, érett nők meg az élemedett alterpedagógus. Mert az idő múlhat, de van, ami nem változik. A rendes családanyák szívében élő csitri  halhatatlan, s magam is maradok, mint voltam, nekik legalábbis örökké:

MARINÉNI.

Advertisements