Month: January 2018

Mit kíván a magyar gyermek?

4310-1495548007Megjelent  Nemzeti Pedagógus Kar “Ideális iskola 2017” pályázatának eredménye. Az első díjat elnyert pályamű egy akrosztikonra épül, így a lényege dióhéjban összefoglalható:

INSPIRÁLÓ + DIFFERENCIÁLÓ + EGÉSZSÉGTUDATOS + ÁRAMLAT-ÉLMÉNYT ADÓ + LÁTOGATÓBARÁT + INNOVATÍV + SOKSZÍNŰ = IDEÁLIS

A dolgozat zárómondata: Remélem, egyszer majd eljön az idő, amikor IDEÁLIS iskolában taníthatok. A kolléga a maga bevallása szerint 20 éve van a pályán. Türelmes és javíthatatlan optimista.

Az iskolapadban ülők nem engedhetik meg maguknak, hogy megvárják az idő eljövetelét. Itt és most, konkrét változásokat sürgetnek. Számonkérnek bennünket, türelmes és javíthatatlan optimistákat.

Mit kíván a magyar diákság?

“Képezze az oktatás alapját a 21. században szükséges készségek fejlesztése! Igazságos, demokratikus és modern oktatást minden diáknak!

  1. Neveljenek az iskolában elméleti és gyakorlati módon is kritikus gondolkodásra és felelős állampolgárságra!
  2. Rögzítsék a diákok kötelező óraszámának maximumát heti 30 órában a középiskolában, 25 órában az általános iskolában!
  3. Ne legyen kötelező a szakmai érettségi! Tegyék lehetővé az előrehozott érettségit minden tantárgyból! A törvényeknek megfelelően a továbbiakban minden érettségivel kapcsolatos változtatást felmenő rendszerben vezessenek be!
  4. Állítsák vissza a korlátozás nélküli szabad tankönyv-választást!
  5. Rendelkezzenek vétójoggal a diákönkormányzatok a diákokat érintő kérdésekben, választhassák meg szabadon a diákönkormányzatot segítő tanárt!
  6. Ne korlátozzák az oktatási intézmények a diákok és tanárok szólásszabadságát! Ne fenyegessék őket sem formálisan, sem informálisan!
  7. Semmilyen formában ne növeljék a tanév hosszát!
  8. Töröljék el a nulladik órákat, ne kezdődjön a tanítás reggel 8 óránál korábban!
  9. Ne lehessen az oktatásból kirekeszteni a 18 éven aluli diákokat!
  10. Támogassák a diákok tudományos sikereit és versenyeredményeit! Jutalmazzák ezeket többletponttal és magasabb ösztöndíjakkal!
  11. Hozzanak létre minden intézményben névtelen tanárértékelő rendszert, az eredményeket tegyék hozzáférhetővé.
  12. Állítsák vissza a felsőoktatási keretszámokat legalább a 2011-es szintre a továbbtanulási esélyegyenlőség érdekében!

Kezdjenek két héten belül miniszteri szinten, érdemi, sajtónyilvános egyeztetést a Független Diákparlamenttel!”

Okosak, határozottak. Nekem ti ne mondjátok, hogy nem tanítottunk nekik semmit! Vagy nem tőlünk tanulták? Azoktól az avítt nyikhajoktól, akiket – már akkor is! – annyi iskolából tanácsoltak el? Aztán meg érettségi tétel lett belőlük és szobrokat állítottak nekik. Feszengve pironkodnak a talapzatukon, szegények.

Én meg itt, a gyerekek között. A színpadról harsogja a lassan-unokám-lehetne rendező: – aki ugrál, velünk tart! – Nagy csapat maszái harcos, ugrálunk; ugrálok én is velük, csak kicsit előbb abba kell hagynom. Kifulladtam, mi tagadás. Lassan, ugye, 40 éve a pályán… Ők még bírják. Jórészt középiskolások. Meg a tanáraik. Meg mindenféle vegyes népség a perecárusig bezárólag. Ahogy felolvassák a 12 pontjukat (mondom, hogy tanítottunk nekik valamit!), mindenki bólogat. Pedig nincs szükségük arra, hogy igazat adjunk nekik.

VAN NEKIK. NEKIK VAN.

76vbKsEw6juJ1TEyos

 

Advertisements

Érettségi tabló januárra

Szépen fűződnek össze a dolgok. Az előző, haragos bejegyzésemet éppen az ő tantermük graffitijével zártam. Soha még ennyien nem olvasták egy  bejegyzésemet sem, soha még ennyien nem látták a termükben valaha díszelgő feliratot. Hadd meséljem el a történetüket is hozzá!

Ha jól számolom, már hét szeptember is elmúlt a tanévnyitó óta, mikor a csoport vezetője határozott látomással lépett a  festékszagú terembe, a felhalmozott bútorok között kissé elveszetten ácsorgó új diákjai közé. Tudta, hogy mit akar. Azt kívánta támogatni, hogy az összeverődött diákokból megtartó közösség, a passzív befogadókból önálló ismeretszerzésre képes, aktív tanulók csoportja formálódjon.

– Még van egy kis elintéznivalóm – mondta. – Addig kérlek, rendezzétek be az osztálytermet. Mindjárt jövök – és valóban kiment. Ácsorgott egy kicsit a folyosón, megivott egy kávét a tanáriban, aztán visszasétált. A teremben szépen, három padsorban egymás mögött álltak az asztalok. Két padsor között szűk folyosó – legfeljebb egy ember fér el ott – nyilván a tanár, aki ellenőrzi az órai munkát, vagy a felelő, aki a táblához igyekszik. A tábla előtt, a padsorokkal szemben két egyszemélyes pad összetolva tanári asztalnak, mögötte egy szék.

– Köszönöm – mondta a szép csendben várakozó diákoknak – lássunk munkához- és mindenki legnagyobb meglepetésére lefényképezte a tantermet.

Ez volt az első fénykép, ami felkerült a facebook-csoportba, mely az évek alatt folyton változtatta a nevét a csopvez-admin jóvoltából. Talán ekkor éppen Csillámpónik voltak, nem érdemes firtatni, miért.

Öt év múlva a helyiség a következőképpen nézett ki:

A terembe belépőt lágy fény fogadta. A plafonon a kétségtelenül ronda és undok hangon zümmögő armatúrákra az évek során hangfogó-fényszínező gézek kerültek. Locsogott a terem a festéktől, amikor a gézdarabokat piros, sárga, kék, zöld festékkel teli edényekbe mártogatták és türelmetlenül ki-kiemelték ellenőrizendő, hogy elérték-e már a kívánt színhatást. A felmosás közepesen sikerült, a takarítók kicsit morogtak, de az egész iskola csodájára járt a színpompássá varázsolt fénycsöveknek.

A padok körberendezve helyezkedtek el egy majdnem zárt karéjt alkotva. A táblát mintegy nyiladékon keresztül lehetett látni mindenhonnan. A táblának háttal nem volt asztal, szék. A tanári asztal viszont nem volt elkülöníthető. A fal mellett néhány odatolt, egyszemélyes asztal álldogált.  A tábla mellett, a sarokban kisszekrény, fölötte polc: kávéfőző, névre szóló bögrék, egy tucat toll, papírok. Egy óriási babzsák-fotel. A falakon graffitik. Az egyik a csoport tagjainak beceneveit és a nekik fontos dolgok neveit tartalmazta szépen elrendezve, változatos és jó ritmusú grafikaként. A terem legnagyobb, hátsó falát egyetlen, hatalmas felirat foglalta el: Szeretünk!

Na, ezt a feliratot láttátok, kedves olvasók Magyarországtól Ausztrálián át Nicaraguáig. És ne feledjétek: aki csak olvassa, mindenkinek, így Nektek is szól ez a felirat! Mint szeretett barátot értesítelek tehát mindőtöket: mi tagadás, némileg megkésve, de elkészült a TABLÓ!

Felkerült a sikeres érettségijükre való tekintettel új nevet kapott, HT12 Megérett néven futó csoportba, órákon belül sokan lájkolták. A csapat összetart. Én magam meg úgy érzem: megérdemlik, hogy nektek is megmutassam. Nektek, akiknek általam üzenték,  ismeretlenül azt, amit itt, ebben a furcsa nevű iskolában éltek-tapasztaltak meg. 26677689_1624887300911126_6834607022880441599_o