Month: November 2017

Gyémántok a ködben

November, a rosszabbik fajtából. Ilyenkor nemigen érdemes kinézni sem az ablakon – úgysem lát az ember semmit. Az erdő, a rét is titokzatos ködbe burkolózik, a nyirkos hideg barátságtalanul nyúlkál az ember nyakába. Brrrrrrr!

20171124_120848

A Zöld Kakas Gyémánt félkrajcárt őrizgető csapata azonban rettenthetetlen: nem maradhat el az ehavi kirándulás – jelentették ki, miközben az előrejelzés épp csak cunamit nem ígért. Minden meteorológus óva intett mindenkit a könnyelmű úton-és erdőjárástól, ugyanis ki tudja, odatalálnak-e, ahová elindultak. Hát, ami azt illeti….

A képeket nézve el is határoztam, hogy ezeket illusztrációnak fogom használni borongós hangvételű, a kilátástalan tanügyi állapotokat taglaló írásaimhoz. A magányos változat különösen szívszaggatóra sikeredett.  A szegény elhagyatott gyermek útja a homályos paragrafusok között… nem rossz, hangulati bevezetőnek.

Azonban készültek másféle képek is, nem is egy. Levelek között kotorászó, fára kapaszkodó, sziklákon pózoló gyerekekről és felnőttekről. Amikor délután visszaérkeztek, mindenkinek piros volt az arca, fülig ért a szája, ömlött belőlük a sok-sok élmény. Nézzétek csak a szemeket! Csak a szemeket nézzétek!

Na ugye. Tanulság: borongós, nyirkos köd ide vagy oda, amíg egy csapat gyerek meg felnőtt így tud mosolyogni együtt és egymásra, addig nincs nagy gond. Nincs az a vacak idő, ami elrontaná a kedvüket.

Jaj, csak azok a tanügyi kilátások! Azok se hozzanak átláthatatlanabb kuszaságot, nyirkosabb közönyt! Hadd vigyázzák, csiszolgassák együtt azt a gyémánt félkrajcárt míg a világ s hét nap! Hadd nyerje el a jó és az igaz a méltó jutalmát, mint a mesében! Legyen úgy; úgy legyen!

Advertisements

Mennyire van Váctól Csörög? És Csörögtől Vác?

Kép1

A múlt hétvégén Vácott jártam a híres piarista gimnáziumban. A díszterembe a Csörögi Tanoda nagy pályázati projektjének ünnepélyes megnyitójára gyűlt a tarkabarka nép. Barátok, szimpatizánsok, önkéntesek, a csörögi gyerekek szülei és maguk a gyerekek. Előbbiek örömmel üdvözölve egymást csendesen ácsorogtak a sarkokban, folyosókon. Utóbbiak pedig lelkesen vették birtokba a hatalmas épületet: az egyik lépcsőn fel, a másikon le, emeletről emeletre, a kongó folyosókon, kihűlt termeken keresztül nyargalt boldogan a kipirult gyerekcsapat. Látszott, hogy soha nem jártak még ehhez fogható helyen.

Csörög  a Budapest-Szob vasútvonal mentén helyezkedik el a váci járásban. A lakosságnak több, mint húsz százaléka roma. Itt hozta létre 2012-ben három elszánt önkéntes: Kalina Yvette, Tinó Krisztina és Hámori Éva a Csörögi Tanodát. Hogy mit akartak ezzel? Így mondják: céljuk, hogy a tanoda a csörögi hátrányos, halmozottan hátrányos, nagyrészt roma gyerekek esélyegyenlőségét segítse.

A cél egyszerű – a megvalósítása korántsem bizonyult annak. Számlálatlan munkaórák következtek. Megszelídítették a gyanakvó családokat. Kilincseltek a hivatalokban. Felkeresték az iskolákat. Munkatársakat toboroztak. Az elmúlt öt év bővelkedett a kalandokban. Biobrikettet gyártották és sajtot készítettek. Hajléktalanok lettek, aztán meg háztulajdonosok – mármint az alapítványuk, mert közben az is megszületett.

És most HATALMAS pályázatot nyertek! Két évig kicsit több lehetőségük van merész álmaik megvalósítására. Mert vagy van pályázat, vagy nincs, ők nagyot álmodnak:

A TANODÁSOK JUSSANAK EL A KÖZÉPISKOLÁBA!

A szülők büszkén foglalták el az első sorokat, a gyerekek is  jólnevelten ücsörögtek a bársonyszékeken, pedig  hosszú beszédeket kellett végighallgatniuk.   A végén pedig az egyik szégyenlősen odasündörgött Yvette-hez: mit kell csinálni ahhoz, hogy az ember ebben a gyönyörű gimnáziumban tanulhasson?

Tényleg, mit is? Az előadáson látott képet nézve kiki elgondolhatja, hol is tart azon a lépcsőn, amely a célok eléréséig vezet. Ezek a jelképes lépcsőfokok visznek ahhoz a valódi, előkelően kongó lépcsőházhoz. Ezen mindenkinek magának  kell felkapaszkodnia. Magának, de nem egyedül. A csörögi gyerekek kezét a tanoda munkatársai fogják, hogy a lépcsőjárásban gyakorlatlanok is fel tudjanak kapaszkodni a legtetejére. S akkor kiderülhet, hogy Csörögtől Vác nincs messzebb, mint Váctól Csörög.

(Az illusztrációhoz Bitai Tamás fényképeit és a Kalina Yvette előadásában szereplő grafikákat használtam fel)

Boldogok a sajtkészítők….

A minap teaszűrő után kutatva léptem be nem túl nagy iskolánk viszonylag szűkös konyhájába. Illetve… szóval nem fértem be, annyira tele volt gyerekkel és kollégával. Látszott, hogy ami itt történik, annak fele se tréfa:

Az aprítás mellett zajlott még hevítés, kavargatás, ecetezés; és mindezek akkurátus dokumentálása sem maradt el. Biztosan akárki más is megkérdezte volna a helyemben, hogy hát mi zajlik itt. És az vesse rám az első követ, aki nem ámult volna el a felelet hallatán: kémia és biológia óra.

Mindenesetre az összes aprított, összerántott és leszűrt izét tálakba öntötték és nagy súlyokat pakoltak rá. Aztán sós vízbe is áztatták egy darabig. Ezeken a napokon már be lehetett jutni a konyhába, csak furcsa dolgokat talált ott az ember. Katalinka jutott eszembe, akit a gyerekdalban idejekorán figyelmeztetnek, hogy, ha nem száll el, akkor “jönnek a törökök, sós kútba vetnek, onnan is kivesznek, kerék alá tesznek, onnan is kivesznek…” s további fenyegetések teljesednek be rajta. Ez a furcsa dolog azonban a hasonló megpróbáltatások hatására különös metamorfózison ment keresztül:

SAJT LETT BELŐLE!

Amikor elérkezett az ideje, mint egy menyasszony, tüllfátyolából kibontakozva teljes szépségében mutatkozott meg a csapat ámuló szemei előtt. A homályos kép mutatja, nekem is megremegett a kezem a sajttál lenyűgöző látványától…

 

A  fenti történések pedig egy akkurátus projektté álltak össze, pedig csak az időprés mutatott hasonlóságot az érlelődő tejtermék megpróbáltatásaihoz. A projektbemutatóra összeért a sajt is, a tudomány is. A tudományos bemutató sajtkóstolóval kapcsolódott össze, miközben sok mindent megtudtunk a sajtkészítésről, a tej összetevőiről,  az oltónövényekről, az egészséges és hamisított ételekről, laktózérzékenységről és még ki tudja, mi mindenről nem került szó az egymás után következő prezik kapcsán. Tömtük a fejünket valódi és átvitt értelemben egyaránt.

Végül pedig a projekt záró értékelése következett. Az egész heti munka áttekintése  az együttműködésről és a sajtfűszerezés rejtelmeiről, a prezikészítés érdekességéről és nehézségeiről, továbbá az elméleti anyaggyűjtés forrásainak felkutatásáról és megbízhatóságuk ellenőrzéséről szólt. S  mintegy mellékesen valóban mindenki kapott kémia s biológia osztályzatot.  Abból a sok mindenből, ami itt történt, a bizonyítványba ezek a számok kerülhetnek be. Hogy mi van ezek mögött a számok mögött, azt csak az tudja, aki maga is részese volt a történetnek. Mindenesetre aki a fülig érő szájú gyerekeket és kollégákat látja, levonhatja a címben idézett klasszikussal együtt a pedagógiai következtetést:

Valóban boldogok a sajtkészítők.

 

Anyai tekintély

Ha még nem meséltem volna: van egy kislányom. Na, persze, csak nekem kislány. Meg amúgy ránézésre. Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy az én kislányom nem nőtt nálam nagyobbra és igazán törékeny teremtés. Így szemlátomást sokkal tekintélyesebb vagyok nála.

Fel is néz rám rendesen, mert igen sportos életmódot folytatok.  Rendszeresen futok, edzek meg minden, ő meg azt mondja: marad a tanyasi fitnesz – merthogy vidéken lakik a kis aranyos. Ma is hiába hívtam túrázni, azt mondta, sajna nem ér rá. Semmi gond, én egyedül is szeretem az erdőt járni. Gönyörű is ilyenkor a Gerecse!

DSC_1009

Elvarázsol az ősz pompája. Fel sem tűnik, hogy már jócskán túl vagyok a huszadik kilométeren. Remek! Egy sportos anya ilyenkor értesíti az eseményről a gyermekét, hogy ezúttal is bezsebelje a neki járó csodálatot.

DSC_1021

 

S mit ír erre válaszul a kis drága? Hogy ő meg a maga részéről kivágta a régóta útban lévő eperfát, fel is darabolta akkurátusan. És küldi a képet!

mms_20171105_182906

Goblin arcáról a szakértő érdeklődés  olvasható le, még szerencse, hogy az enyémről senki nem olvashat le semmit, lévén, hogy egyedül vagyok. Nesze neked, edzettség! Anyai tekintély! Piha! Még szerencse, hogy a Gerecse nem hagy cserben. Íme a csattanós válasz a fanyűvő leánykának.

DSC_0998

Majd azt mondom neki, hogy azért törtem le, mert nekem is útban volt.

Így talán sikerül fenntartani az anyai tekintélyem. 🙂