Mit, miért, kinek-minek tanítunk?

Most két hétre megint magyartanár lettem. A kollégámmal, akit helyettesíteni próbálok, alaposan egyeztettem, mi is történjék. Fontos, hogy haladjanak, a csapat egy része érettségire készül, a másik felének lemaradásokat kell pótolni, szóval jól ki kell használni az időt. Legyen a téma a Biblia, az mindenkinek jó, hasznos. Nemcsak félévi, évvégi beszámolókon kerül elő, de érettségi tétel is lesz belőle.

Nagy tapasztalatú tanár vagyok, fel is készültem alaposan, tehát igazán parádés anyagot vittem be arra a két órára. Volt abban nyelvtörténeti csemege az első magyar bibliafordításból, kvíz bibliai eredetű szólásokból, irodalomtörténeti kitekintés Thomas Manntól Madáchig, a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének bibliai témájú képei MS mester, Goya, Dürer és amit akartok, aktuális morális kérdések Karinthy Barabbás című novellája kapcsán, stb, stb… Feladatlapok, nyomtatott segédanyag, kivetített képek, facsimile. A gyerekek udvariasan fogadták igyekezetemet, de nem lehetett nem észrevenni: unnak. Egy idő után finoman érzékeltették is, hogy bizony, meglehetősen terhükre vagyok. Egy ideig még próbálkoztam ezzel-azzal, de aztán feladtam. Nyilvánvaló volt, hogy az emberi kultúrára oly órási hatást gyakoroló mű őrájuk a világon semmilyen hatást nem gyakorol. Jobb, ha békén hagyom vele őket. Hát kijöttem és kizárólag hajlott koromnak köszönhetően nem dőltem kardomba az elszenvedett kudarc miatt.

Egy óra múlva tértem vissza az osztályterembe. Meghívásom volt oda egy giga-mega-extra-nagy irodalmi-zenei projektzáró koncertre. Hogy hogy került oda az alatt az egy óra alatt a kanapé, arra az aktuálisan zajló helyi lomtalanítás némi, ám nem teljes magyarázatul szolgálhat… mindenesetre az volt a nézők számára fenntartott páholy. A színpadon pedig, a kipingált tábla előtt izgatott, mosolygós gyerekek ültek fegyelmezett sorban élükön a nem kevésbé kipirult arcú, gitárt szorongató kollégával. 22810106_1436148449837159_3692658_o

És lelkesen, örömmel olvasták fel saját alkotásukat, mely ismert irodalmi mű parafrázisaként szólt a maguk félelmeiről és bátorságukról, a szomorúságról és a boldogságról, a kapcsolatokról, az elveszett és megtalált lelki értékeikről. Olyan morális kérdésekről, melyek bizony, a Bibliáról nem jutottak eszükbe. Aztán pedig teli torokból énekelték el a dalt, ami mintha őnekik, őróluk íródott volna. “Elviszem magammal, viszem magammal”- fújták szívből. Én meg – fent említett hajlott koromra való tekintettel ez is megbocsátható – csendesen szipogtam a meghatottságtól. Mert itt valami gyönyörű dolog született! Igazi, őszinte megértés és megélés mindenkit személy szerint megérintve és közös örömben feloldódva. Irodalomóra volt ez is? De még mennyire! Komplex, több művészeti ágat, morális kérdéseket is egybefogó? A legteljesebb mértékben! Lehet ebből, így félévi, évvégi beszámoló témája? Érettségi tétel? Hát, nehezen elképzelhető.

Mégis, a fenti történet alapján, a két irodalomóra tanulságait egybevetve csak költőinek nevezhető a kérdés:

Valóban, mit visznek magukkal az iskolából ezek a diákok?

Minek van hát értelme?

 

P.S: Mellesleg egy televízió is megjelent a giga-mega-extra-nagy bemutatón. A riport, amely elkészült még egy ideig elérhető lesz: 

https://www.petofilive.hu/video/rendhagyo-irodalomora-sulyok-blankaval/#

Advertisements

One thought on “Mit, miért, kinek-minek tanítunk?

  1. Semmiképpen nem akarok okosnak látszani, nekem is volt egy csomó kudarcom, amikor pedig úgy véltem, mindent megtettem. Utólag, és most már kívülállóként a következőket szűrtem le.
    A magas színvonal, az igényesség önmagában lehet teljesen hatástalan. A hatás alig megjósolható, hiszen az óránk előtt oly sok minden történhetett (meg otthon, meg ha a szívét épp összetörték, stb.). Három dolog viszont sokszor beválik. Indításként a provokáció, a szokatlan, sokszor megdöbbentő kérdés vagy felvetés. Néhány népdalszerű vers felolvasása után: Ilyen verset bárki tud írni… (ki lehet próbálni), hogyan lett mégis Petőfi ekkora költő? Néhány életrajzi elem ismertetése után: Lennél-e barátja/szerelme Adynak? Számít-e ez, ha valaki nagy verseket ír? Stb.
    A másik a mese. Mármint az élőszóban jól előadott történet. pL. Radnóti Bori noteszéről. A mesét nemcsak a gyerekek szeretik, a 17 éves ugyanúgy a tenyerébe támasztja a fejét és hallgat, ha valami miatt megfogja a történet.
    A harmadik a csoportban végzett munka: tervet készíteni, utánajárni, a neten és azon kívül is (Bp nevezetes épületei, színhelyei) böngészni, együttműködni, előadni (szórakoztatóan, élményszerűen). Esetleg bírósági tárgyaláson elítélni vagy felmenteni, megjeleníteni. Aztán a többiekkel megvitatni, értékelni.
    A rossz hír az, hogy mindez – különösen az utóbbi – rengeteg előkészítő munkát igényel. Nem is mindig alkalmazható. Meg mi is emberből vagyunk, nem mindig csillog a fantázia, a kreativitás. De én arra a néhány csillogó élményre emlékszem vissza a pályámról, és talán a tanítványaim egyike-másika is.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s