Month: August 2017

Egy júniusi nap emlékezete….

 

Rég volt…

Már a május is sűrű. Májusban már az írásbeli érettségik meglapozzák az iskolavezető életritmusát. Vagyis fél hét körül veszi át a kormányhivatal hasonlóan kialvatlan munkatársaitól az adott napon megrendezésre kerülő írásbeli érettségik feladatlapjait, odaszállítja a célhelyre, majd reggel nyolcig ügyel a csomag bontatlanságára. Csalás, kiszivárgás kizárva. Jómagam az akció végrehajtására a biciklis változatot választottam – legalább a reggeli sporttevékenységet is kipipálhattam.

Közben kissé megsokasodott az iskola körüli médiatevékenység is. Az egyik televízió arról forgatott rövid tudósítást, hogy hogyan élték meg a diákok az első szakmai ágazati érettségit. A másik azt feszegette, hogyan hatna a diákok sorsára, ha valóban eltöröltetne a sokak számára az érettségit, továbbtanulást lehetővé tevő tantárgyi felmentések lehetősége.

Hozzá még, ugye, gőzerővel az érettségi adminisztráció: jelentések, adatlapok, áttekintések, egyeztetések, stb. Barátkozás az érettségi elnökökkel, magyarázkodás arról, hogy amit csinálunk, az lehet, hogy nagyon más, mint amit valaha is láttak, de íme, egészen törvényes és tulajdonképpen rendezett, sőt, némi időráfordítással logika is felfedezhető benne.

Továbbá az év végéhez közeledve megsokasodnak az alsóbb évfolyamosok beszámolói. Megesik, hogy egy kolléga egyszerre több helyen kellene legyen, ilyenkor persze igyekszünk kisegíteni egymást. Aki ráér, könnyen mondja a munkában fuldoklónak:  küldd csak át a feladatlapokat, én majd kinyomtatom, megíratom, te meg csak menj nyugodtan szóbeliztetni. S nem gondol vele, hogy vele is történhetnek váratlanságok, melyek hatására kimondottan irigykeve gondol az egy helyben, békésen szóbeliztető kollégára.

Szóval így történhetett, hogy volt egy napom, amikor reggel egy forgatócsoporttal kezdtem, aztán dolgozatot írattam, de közben megérkezett az egyik érettségi elnökünk, aki különösen mélyen szerette volna átlátni a rendszerünket, azután pedig száriba öltöztünk kollégabarátnőmmel. A biztonság kedvéért a derekünk köré öltögettem a gazdagon redőzött csodát, hgoy ne kelljen a váratlan lelepleződéstől tartani. Járni nem lehet benne, fel-és levenni bonyodalmas, de GYÖNYÖRŰ!

IMG_9503

Ezután apró lépésekeinket próbálgatva kiballagtunk a Könyvhétre, dedikálni. Csodálatos volt az intellektuális forgatag, réglátott ismerősökkel találkozni, új olvasókat megismerni. S akkor, mikor sikerült végre letenni az iskolai gondokat, és azonosulni az egzotikus meseíró izgalmas szerepével, egyszer csak megjelent az aznap délelőtt alaposan tájékoztatott, kedvesen elintegetett érettségi elnökünk… hiszen ő is OLVASÓ.

IMG_9487

IMG_9494

IMG_9518

Szép nap volt. Körülbelül mostanra sikerült kipihenni.

 

Advertisements