Month: May 2016

Zsiga hazatalál

A történet, mint minden történet, úgy kezdődik, hogy a szereplőknek fogalmuk sincs róla, hogy valaha, valamiért együvé keverednek EGY BIZONYOS OKBÓL.

Tehát először is végy egy tehetséges középiskolást, aki az érettségi után matematikus lesz, hogy mindenféle kacskaringó után rátaláljon a történet szempontjából két lényegi dologra: a jógára és a horgolásra. Az előbbit volt szerencsém magam is tanítani neki, mivel a magyar nyelv és irodalom érettségin már jó ideje túljutottunk, a kapcsolat azonban – mint annyi, igazán fontos kapcsolat – megmaradt, barátsággá érett az évek alatt. Zsuzsi a jóga tudományát nemigen szellőzteti, de a horgolásban annyira előrehaladt, hogy külön oldalt is hozott létre a bájosnál bájosabb lényeknek, a HORGOLMÁNYoknak.

Másodjára végy egy tehetséges nagycsoportost, aki a Gyémánt félkrajcár program keretében hetente játszik velünk: Katával, az állatok barátjával, és igen, velem is, aki neki is, mint mostanában többeknek azt igyekszem megmutatni, mi mindent kezdhet az ember a jógával. Kata meg Moss kutyával együtt ügyeskedik. És neki jutott az is eszébe, hogy Béla és Jackson is érdekelheti a kis, ám kétségtelenül kissé heves természetű tehetséget. Ők ketten két nagy, békés és igen mérsékelten aktív csiga.

fullsizerender-51

Ilyen lassú jószág egy örökmozgónak? Elég elvetemült ötletnek tűnt.

És tessék!

Az első látásra megszülető vonzalom a napnál világosabbá tette: a csigákat az isten is Daninak teremtette. Azóta szert tett két saját darabra is, akiknek külön terráriumdíszletet rajzolt napsütéses- és esős időre. Gyönyörű csigás építmények készültek otthon, csigás mesét írt és rajzolt és ami a legfontosabb: ő és a csigái egyre hatásosabban csalogatják ki egymást a csigaházukból…. Legalábbis ezt mondja Dani édesanyja és mi csak megerősíthetjük őt ebben.

De hol ér össze a két történet? Mi köze egymáshoz Zsuzsinak és Daninak? A jóga? Hideg, hideg… Jómagam? Langyos… A csiga? Tűzforró!!!!

Történt ugyanis, hogy Zsuzsi egyszer csak mély belső ihletettséggel megalkotta Zsigát, aki, mint látjátok, ellenállhatatlan. Amint megláttam, azonnal tudtam: van VALAKI, aki mindenkinél jobban tudna örülni neki. Bizony, nem átallottam ezt a gondolatot megosztani az alkotóval.

És most jön a végkifejlet!

A minap, amikor Danival jógás-kutyás-bélás-jacksonos foglalkozás után a két jószágot éppen a tanáriba szállítottuk, ott várt ránk az asztalon Zsiga, személyesen!

Zsiga és Dani egymásra találtak. És Dani a katartikus élmény hatására azonnal elhatározta: megtanul horgolni.

Tanulság?

Sose tudhatod, miféle beláthatatlan következményekkel jár, ha valakit leérettségiztetsz magyarból. Azt tanácsolhatom: ha lehetőséged adódik erre, sose mondj nemet, hiszen szemmel láthatóan remek dolgok sülhetnek ki belőle

13227758_544425965718057_315350644812524729_o

Advertisements

A nyolcak

Egy kedves barátnőm kerek szemmel kérdezte: hogy mersz elmenni Indiába, olyan messzire egyedül? Azóta is magyarázom: dehogyis egyedül!

Isten embere, Haridzsán kísért bennünket, kíváncsi, sóvárgó, kalandvágyó csapatot. Egyetemista és nyugdíjas orvos, házaspár és egyedülálló férfi és nő, honfitársak Budapestről, Londonból és más vidéki városokból- akadt köztünk mindenféle. Olyan, akinek könnyebbség volt, hogy nem kell magyarázkodni, mit miért nem eszik-iszik meg, és olyan is, aki mindenesetre  becsomagolt a bőröndbe egy kis házikolbászt, szilvóriumot, hogy jobban bírja a három hét vegetáriánizmust.WP_20150213_043

Amikor hazaértünk és elbúcsúztunk egymástól, már tudtuk: mindkét kezünk tele ajándékokkal. Az egyikben India kincseit szorongatjuk, a másikban pedig az úton megszületett barátságokat. Az egyik az emlékek időtlenségével, a másik az itt és most elevenségével ajándékoz meg bennünket.

Az ilyen történetek pedig folytatódnak. Hömpölyögnek, mint a Ganga és Jamuna, és néha felszínre bukkannak, mint a Szaraszvati, a szent folyók közül a harmadik .

WP_20150214_014– Minden folyó szent. És minden föld szent – mondja, aki tudja, mert megtapasztalta.- A szertartások pedig arra valók, hogy keretet adjanak tiszteletünknek.

Indiában született barátságunk vitt el bennünket a szépséges magyar hegyek közé, hogy újra, és újra együtt éljük meg ezt. Nyolcan voltunk, mint az ünnepre készített mandala ágai

WP_20160514_11_48_40_Pro  WP_20160514_11_11_31_Pro

És Harizsán, az isten embere most is, itt is segített megélni a Mindenütt Jelenlevőt. A tűzszertartás megidézte és új értelemre lobbantotta:

 

Minden hajlék szent.

Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.(Mt 18,20)

Adassék meg nekünk, hogy a történetünk hadd hömpölyögjön tovább  a földi partok között, mint a Ganga és Jamuna és mélyen, a szívünkben, mint Szaraszvati.

 

 

Egy régi kép

Még a múlt évezredből. Az első ballagó osztályunk, ahol több a tanár, mint a diák. Én voltam az igazgató, osztályfőnök, magyartanár, érettségi jegyző, éppen csak a pedellus nem. Ja, a tablót is én ragasztgattam össze, kézzel írtam rá a neveket, eredeti hímzett szalag a közepén:

Zöld Kakas Líceum 1999.

vv_tablo2Minden nap elmegyek mellette, már meg se látom, inkább az újak előtt ácsorgok el időnként, ha egyáltalán valahol a napi rohanásban. De két napja levelet kaptam.

Hogyan is veszíthettük így el egymást-írta, én meg csak néztem: tényleg, hogy is volt?

Igen, ezen a régi-régi tablón ott mosolyog. Valaki átöleli a nyakát, egyszerre kedveskedőn és megtartón. Mert így kellett vele: erősen szeretni, fogni, megtartani.Emlékszem arra a szalagavatóra, a legelsőre, amikor a területi oktatásirányítás kivonult, hogy megnézze, valóban létezik-e ez az iskola, vagy csak úgy mondjuk.Hát létezett.

Egymás mellett álltunk a színpadon várva arra a bizonyos zöld szalagra, te meg fél percenként a fülembe súgtad: most muszáj menned, valaki vár rád a metrónál, de isten bizony, mindjárt visszajössz. Én meg megfogtam a kezed, hogy majd egy kicsit később, addig meg hadd várjon, aki vár, magamban meg azt gondoltam, hogy ha most elengedlek, soha többé nem látlak viszont, biztosan világgá szaladsz a nagy ijedelmedben. De nem hagytalak, nem hagytunk. Kollégánk mesélte, hogy ott állt a széked fölött és ötpercenként elmondta: meg tudod csinálni, meg tudod csinálni – és meg tudtad csinálni. Leérettségiztél.

Az egyetemig már nem kísértünk. Oda már egyedül mentél, mert tudtad, hogy meg tudod csinálni. Most nézem a képeidet a Facebookon. Mint a mesében, a zöld mezőben a legszebb virág a menyasszony – te magad. Milyen boldogok vagytok! Aztán a kisfiad. Épp olyan, mint minden csecsemő: ellenállhatatlan. Szerintem tudják is magukról, csak nem mondják, hogy ne tűnjenek elbizakodottnak.

S most arról írsz, valami nem egészen szabályos azzal a gyerekkel. Vizsgálgatták és tessék, meg is lett a diagnózis. A csodálatos, gyönyörű, okos kisfiad diagnózisa.

Mit is mondhatnék neked? Ugyan, mit tudok én? Talán csak annyit: ha mellém ülsz, fogom a kezed, hogy ne szaladj világgá. Elmondok neked mindent, amit csak tudok. A  füledbe súgom: meg tudod csinálni.

És akkor sikerülni fog. Ülsz a kisfiad mellett, fogod a kezét és nem hiszed, de biztosan tudod: ő is meg fogja csinálni, mert meg tudja csinálni.

És egyszer majd, úgy tizenhét év múlva te is megköszönöd neki, hogy mellette ülhettél és foghattad a kezét. Mint ahogy most én megköszönöm teneked.