Az úgy volt, hogy a Mester végre megérkezett hozzánk!
Hozzánk, tanítványaihoz.
Csakhogy… szóval elég sokan vagyunk…. és sokfelé – még itt, Magyarországon is.
Így történt tehát, hogy először is Szegeden gyűltünk össze, ahol egy középiskolai koleszban lett szállásunk, de az előadások az egyetem sportcsarnokában zajlottak. Őszintén szólva rutinosak vagyunk benne, hogy bárhol, bármikor gyakoroljunk, ha meg a Mester megjelenik, akkor az a hely maga lesz a Legalkalmasabb Hely. Az ő jelenléte avatja ASHRAM-má a teret, amiről éppen elég sokat beszélt az előadásában. Na, nem a szegedi sportlétesítmény, hanem a Teremtés teréről…
Az még a hivatalos program része volt, hogy másnap Hódmezővásárhelyre ment elültetni a béke fáját a város polgármesterével a városi parkban és előadást tartani a helyi Fekete Sas dísztermében.
Hát, ott sem voltunk kevesen. Aki jól megnézi a képet, láthatja, hogy a sárga ruhásokon kívül (azok voltunk mi, a tanítványok) még milyen sok ünneplőbe öltözött helyi érdeklődő gyűlt össze.
Nem mondom, volt is egy kis stílustörés a terem és a színpadkép között.
És ekkor már tudtuk, hogy Swamiji Szegedről Debrecenbe készül. Ez valahogy éjszaka dőlt el, és a hírre a debreceni tanítványok szárnyakon szálltak haza előkészíteni a helyszínt a Mester látogatására. Jómagam pedig hosszas vívódás után döntöttem: ha Ő megy, hát én is!
Így aztán megszerveztem, hogy a hazafelé útban rám számítók egy másik autóba ülhessenek, a Debrecenbe tartó barátaim meg az enyémbe. Minek a vonat, ha ott a Matiz? (talán emlékeztek: ICY-nak hívják…)
Azt azonban még a legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy Debrecen felé menet Békéscsabán is megállhatunk. Mert azt már nem is tudom, hogyan sikerült megtudni: a Mester meglátogatja a békéscsabai ashramot is. Nem kérdés, hogy akkor mi is!
Kívülről olyan, mint egy rendes kisvárosi ház. Az elbűvölő kertből a szép, faragott tornác azonban mintha egyenesen Indiába nyílna. A helyet mégiscsak maga a Mester jelenléte avatja fel. Ahol ő megfordult, az onnantól kezdve mássá válik: jelenlétének visszfénye mostantól mindig ott dereng a falak között.
Estére pedig Debrecen. Az ashram gyönyörű, barátságos, most, nemrég készült el:
Persze ebből az alkalomból egy kissé másként festett a hely:
És mit hallunk Debrecenben? Hogy a Mester másnap Budapesten keresztül Győrbe is ellátogat, tehát aki találkozni szeretne vele, az a pesti guru-ashramba és a győribe is hivatalos, Swamiji onnan tér majd vissza Bécsbe, ahol egyébként a legtöbbet tartózkodik – már ha Európában van éppen. A pontos időpontok még kialakulóban…
Kb. itt adtam fel. Egy Debrecenben töltött szállodai éjszaka után hazajöttem. Mondhatnám, hogy várt a munka – és ez nem is volna hazugság.
De ha egészen őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam: egyszerűen nem bírtam a gyűrődést. Minden bizonnyal sokat kell még gyakorolnom a JMÉ rendszert, hogy olyan strapabíróvá váljak, mint a Mester. Miközben ezt teszem, végtelen hálával gondolok
Vishwa Guru Mahamandaleshwar Paramhans Swami Maheshwaranand Ji Maharaj-ra, Mesterünkre, aki mindent megtesz azért, hogy minden tanítványa találkozhasson vele akár Budapesten, akár Szegeden, akár Békéscsabán – és bárhol a világon.
