Month: September 2015

DHARMA

A DHARMA szanszkrit szó. Nehéz a teljes értelmét elmagyarázni. Szokták úgy fordítani, hogy kötelesség.De ez nem elég pontos. Talán jobb úgy magyarázni, hogy a dharma olyasmi, amire egy dolog való,. Ami a természetének a leglényege. Amire teremtődött. Például a tűz dharmája az, hogy forró. Ez se nem jó, se nem rossz, emiatt sem hálálkodni nem érdemes neki, sem hibáztatni őt. Mégis: ez lényegi tulajdonsága. Nem is tud másmilyen lenni.

Nekünk, embereknek sokkal nehezebb a dolgunk. Először is, mert egy embernek többféle dharmája is lehet. Sőt, egészen biztosan van is. A családban,a munkájában, kapcsolataiban sokféle dharmát  követ.

S amiért az ember dolga a legnehezebb: a szabadsága. Nem mondja meg neki senki, mi is a dolga, mi végre van ő a világon. Ezt bizony mindenkinek magának kell megtalálnia. S honnan tudja, hogy valóban jó úton jár? Na, ez az.IMG_8528

Mert itt vagyok például jómagam. Be kell vallanom nektek, hogy már több, mint negyven éve mindig azon veszem észre magam, hogy tanítok. Volt, mikor megpróbáltam, hogy nem. Hát nem sikerült.

Amikor elkezdtem jógázni, mindenkinek, mindig azt mondtam, hogy na, azt nem. Tanítottam már eleget, jógát nem fogok. Mi történt? Nem részletezem, tudjátok….

Két éve megesküdtem, hogy elegem van az érettségiztetésből. És mi történt? Nem részletezem, ki fogjátok találni.

Szóval két napja ismét névsorokat gyártok, tételeken gondolkodom, anyagokat keresgélek a könyvtáramban és a neten, óravázlatokon töröm a fejem…

És ami a dologban a legvadabb: vigyorgok, mint a bolond.

Na, nekem aztán nem kell keresgélnem, ami a dharmát illeti. Ha majd néhány hónap múlva panaszkodom, hogy nem tanulnak, hogy én  erőlködöm éjjel-nappal és tessék, hiába – na akkor emlékeztessetek rá!

IMG_8682

Advertisements

Szeptember 13.

WP_20150913_13_29_27_ProA múlt héten november volt. Csak arra volt jó, hogy ez megfelelő ürügynek bizonyult egy bámulatos kalap megvásárlására. De egyébként… Olyan kalap nincs a világon, ami felérne a szeptemberi napsütéssel! És ma aztán igazán jutott belőle! Ki marad otthon ilyenkor? Az alábbiakból talán kitűnik: senki!

WP_20150913_09_12_34_Pro

Ha nem ismernétek a teljesítménytúra műfaját: az ember az interneten, a teljesítménytúrák honlapján, a naptárban kiválasztja a megfelelőt. Ami elég közel van, elég hosszú, elég meredek, elég érdekes – kb. ilyesmiket és még sok egyebet is számba vehet venni. Mindenesetre a meghirdetett helyen és időben megérkezvén regisztrál, fizet egy keveset, ezért cserébe pedig térképet, útbaigazítást és igazoló füzetet kap, melyet az ellenőrző pontokon szépen aláírat és a végén a célnál bemutatva átveszi méltó jutalmát: egy oklevelet, kitűzőt, ilyesmit.

Jómagam nagy rajongója vagyok a műfajnak, mert az ember így pontosan tudja, mit vállal, nem téved el, ráadásul nagyon kedves emberek a szervezők is, a túrázók is. Egyedül gyalogolsz, de sosem vagy magányos: ha gondod adódik, mindig akad gyors segítség.

Ez a szépséges nap jó sokunkat kicsalogatott a Normafához. Magam a 148-as rajtszámot kaptam, s még jócskán érkeztek utánam is. Aki a Budai-hegységben túrázik, ne számítson magányra. Ha elég korán van, akkor még találkozhat a reggeli bemelegítést végző méhecskékkel és az úton jelzés nélkül caplató fényes bogarakkal – mintha az éjszakai lumpolásból tartanának hazafelé, még kissé kapatosan.

WP_20150913_09_18_14_Pro  

Aztán megjelennek a kutyák és kutyások. Ők korán kelő fajta, a te jóreggeltedre jónapottal felelnek. Pedig nyolc óra sincs még. Kicsit később jönnek a lovak és lovasok – utóbbiak nyeregben. Olyan magasan hordják a fejüket, hogy eláll a nyakad, ha a szemükbe akarsz nézni. Milyen szépek! Milyen remek lehet így lovagolni az erdőben! Aztán visszatérsz a valóság erdei talajára: az akvárium kisebb gond, bár kétségtelen, a halakkal nem lehet ilyen jót sétálni. Nem is beszélni a csigáidról! Teljesítménytúra, na hiszen!

Szóval ezután feltűnnek a biciklisták, ők is nyeregben, de azért van, aki tolja. A meredekebb részeken persze. Gyakorlottak, vagányok, kezdők, félénkek – van köztük mindenféle. A leghelyesebbek a párok, mert ott általában a fiúk nagyon lelkesen igyekeznek kedvet csinálni a kislánynak a dologhoz. Látni valóan nem mindig sikerül…

És a futók! Amikor éppen lihegve megállsz egy kaptatónál, biztos lehetsz benne, hogy valaki elfut melletted. Szinte mindig idősebb nálad. Ez a fogadalmak pillanata: holnaptól te is minden nap…. mindegy.

WP_20150913_09_48_58_Pro 

Ez a nap ma van. Amikor hétágra süt a nap és olyan gyönyörűséges az erdő, hogy nem érted: Pál László mi a csudáért futott Fontainebleau-ig tájképet festeni!

WP_20150913_11_40_29_Pro       WP_20150913_11_36_50_Pro

Kell ennél több?

Időbe telik, amíg a sarj fává cseperedik.

Így kezdődik az első gyakorlószint mottója Paramhans Swami Maheswarananda Jóga a mindennapi életben című könyvében.

Ő csak tudja. Évtizedek múltak, míg magocskából terebélyes fává növekedett az életműve.

ifjan

Így festett az a fiatalember, aki Európába érkezve hozzálátott ahhoz, hogy megismertesse a jóga tudományát a keresőkkel. Milyen fiatal volt!

És amit elhozott, az milyen ősi! A múlt mélységes mély kútjából felbuzgó tiszta forrás a jóga tanítása.

Ma már Ausztráliától Dél-Afrikáig, Európa minden országában elterjedt a nyugati életformát élő emberek számára kialakított jógarendszer, az ő munkája. És most nyáron mindenhonnan összegyűltek a tanítványok, hogy köszöntsék a Mestert 70. születésnapján.szülinap2  szülinap1

Mennyire igyekezett mindenki, hogy méltó ajándékkal kedveskedjen neki! De hát mire van szüksége egy Mesternek?

Van egy rend narancssárga ruhája, éppen elég neki. Jön-megy a világban, mindenhol otthon van.

Ha virágot kap, odateszi az oltárra.

Ha pénzt kap, abból építkezik, jótékonysági projekteket finanszíroz.

Ha világi címmel-ranggal tisztelik meg, a laudeációban a mestereinek és tanítványainak érdemeit emeli magasba.

Ha csokit ajándékozol neki, még azt is szétosztja a gyerekek közt. Mit adhatsz annak, aki hiánytalan?

Legyél fa, mely mindenkit megörvendeztet árnyékával,

mely akkor is édes gyümölcsöt ád, ha kővel hajigálják,

mely nem válik rabjává annak, aki öntözi,

s nem orrol meg arra, aki kivágja.

Ilyen ő, akitől kérdezni, kérni mindig lehet. Adni neki, személyesen bármit – szinte lehetetlen.

Talán egyet, mégis: tanulhatsz tőle. Követheted az intését. Igyekvő tanítvány lehetsz. Mi más örvendeztetné meg?

gyakorolj

Soha nem tervezte az az indiai fiatalember, hogy a 70. születésnapja  Európa közepén, európai tanítványai körében éri majd. És soha nem gondoltuk volna mi sem, hogy egyszer majd így lesz. Hogy egy nyári éjjel ezer mécsest gyújtunk és a varászlatosan vibráló lángocskák egyazon dallamra ringatják az örömünket.

ünnep

Hitted volna? Hittük volna? Talán ez sem más, mint az isteni játék – a lila amrit folytatása. Mit mondhatnánk?  Legalább annyira magunknak, mint neked kívánjuk: boldog születésnapot, Mester!

Swamiji

Rendhagyó tanévnyitó

Talán már mondtam, nekem szeptembertől van újév. Akkor, amikor indul az új tanév.

Új év, újrakezdés…. Vagy folytatás?

Az biztos, hogy nem ugyanúgy.

Hadd mutassam meg, mi hogyan is nyitottuk ezt a tanévet!

Talán emlékeztek, hogy az iskolánkat bővíteni szeretnénk. S talán arra is, hogy bele is vágtunk a dologba.

Persze minden újítás felfordulással jár….

aula

Eltűnt a kedves lépcsőházunk… no meg a gyönyörű rózsakertünk is megközelíthetetlen. Kedves kis zugaink elvadultak.

csúszda   tanterem vukkertecske

Két sztratégosz látta át, mi is történik….

stratégoszok2

Nézték alulról, nézték fölülről:

fentről lenéz  napfénytető

Néha azt sem lehetett tudni, kint vagyunk-e, bent vagyunk e. Persze van, aki átmegy a falon….

kint vagy bent  a falon át

De azt ki mondja meg, miféle termek ezek? Mert hogy valaha tantermek voltak és azok is lesznek, annyi szent.

   tanterem légió  tanterem maugli

 

Na, jó tantermek. De hová lett a jógatermünk? Alább a hűlt helyét láthatjátok:

kalandtúra

A két sztratégosz mégis elégedett. Van födém a fejünk felett!

a két stratégosz  födém

Tehát ha hiszitek, ha nem: a tanévet megnyitottuk!

B.Ú.É:K!