Ne gondoljátok, hogy az ember csak úgy elutazik, aztán amikor hazajön, minden megy tovább a régi kerékvágásban!
Aki hazatér, az mindig egy kicsit más, mint aki elment. Amit magával hozott, az több, mint az apró emléktárgyak, a gondosan válogatott ajándékok. Megpróbálhatja elmondani az élményeit, de ez nem több, mint egy akármilyen színes mese. A dolog lényege valahol a mélyben rejlik.
Aki figyel, az az apróságok által nyitott kis ablakokon mégiscsak bekukucskálhat oda. Hanumán hazaszállt szülőföldjére és onnan íme, mennyi mindent hozott:
Az ágas-bogas fák és a pálmák megeredtek, égig nőttek a jógateremben
India állatai is beköltöztek:
És amit Indiában ehet-ihat az utazó, azt Budapesten is megkívánhatja. Itthon is megsül a lepény, a szamósza:
Színpompás gyümölcsök gyönyörködtetnek:
És jól esik a kókusz akkor is, ha nem a fa alatt hasít rajta lyukat egy ügyes hindu, hanem egy kicsit utaznia kell az asztalunkig:
Vidám és nyájas társalgás nemcsak Indiában járja a terített asztal körül:
Jó volt ott, Hanumán földjén, ahol minden sarkon ott a képe, szobrot emelnek neki a mély tiszteletből:
És mégis, szép dolog a buzgó hódolat, de be kell vallanom, sokkal jobb mulatság a gyerekekkel játszani, mesélni nekik, mint mozdulatlan méltósággal fogadni a tisztelőket. Maradjon a piacokon, kertekben ácsorogva, akinek olyan hosszúra nyúlik a türelme, mint a Sri Lankára üszköt vető legendás majomfarok! Lehet, hogy Ráma barátjának, ennek a csodálatos majomnak azért kellett Indiába mennie, hogy ráébredjen, hol is a helye?
Ó, ne gondoljátok, hogy nincs több mesélnivaló!
De akármilyen szépséges szép történeteket tud mesélni nektek, sose felejtsétek el, hogy Hanumán budapesti megtestesülése visszavonhatatlanul ide tartozik.
Ő Hanumán, a hungarikum.