Továbbképzés

Talán emlékeztek: Debrecen felé igyekezve furcsa kalandom volt, el is térítette a mesémet egy kis időre. De most vissza, az annyira vágyott szemináriumhoz, a ritka és végtelenül értékes napokhoz, amikor megadatik tanulni a jóga titkos tudományát!

Azt kérdezed, milyen volt a szeminárium? Elmesélem, ahogy csak tőlem telik.

Ki gondolná, hogy a buszpályaudvar mellett, a talponálló és pékség között nyíló kapu mögött kell az embernek keresnie azt a bizonyos  áhított oázist?

      

Pedig de. Ahogy belépsz, ismerősnek érzed magad. Gyakorlóterem, takarók, párnák, mesterek, hangszerek… Megérkeztél.

Egy becsületes ashram a cívis város közepén. Lehet rendes ételeket főzni és fogyasztani, mert van aki tudja a módját, van, aki főzze, van aki egye. Lehet harsány indiai bajanokat énekelni, mert van, aki nyaggatja a harmóniumot, püföli a tablát, ott vannak a szövegek, csak ki kell nyitni a füzeteket… Lehet a teremben aludni, mert biztos lehetsz benne, hogy óvatosan fognak átlépkedni a többiek hálózsákba burkolt porhüvelyeden és ha négykor megszólal az ébresztőd, hogy a rendes napi gyakorlásodra figyelmeztessen, biztosan nem te leszel az első, aki meditálva várja a napkeltét, a brahma muhurtát….

 

De mindebből a legeslegjobb mégiscsak Mahamandaleshwar Swami Vivkékpuriji!

A bámulatosan hosszú név egyetlen darabját sem kapta apától-anyától. A horvát fiatalember Vivékpuri akkor lett, amikor mesterének elköteleződve jóganevet kért tőle. A Swamit azóta használja, mióta belépett a szerzetesrendbe. A Mahamandaleshwar pedig különleges, magas rang, ami után az indiai szerzetesek jó része is csak áhítozik, európai ember számára pedig egyenesen a mesék világának része. Mérhetetlenül sok munka, óriási felhalmozott tudás és az őt erre a magas tisztre jelölő  Guru kegyelme révén kapta meg mégis.

Nos, ővele töltöttük a hétvégét. Előadást tartott, gyakorlást vezetett, konzultált, barátkozott. Így elmondva, amúgy ránézve elég egyszerűnek tűnik…

 

De azért…. Az ember csak jegyzetel és jegyzetel. A füzete lassan megtelik szanszkrit szavakkal…

Őrült tempóban írva igyekszik követni: melyik ászanánának milyen variációi ismertek, hogyan érdemes gyakorolni, mire ügyeljen – kínjában még rajzol is hozzá…. anatómiai ábrák, izomcsoportok és tartáshibák illusztrációi töltik meg a füzetet….

    

S a szívélyes búcsú után, hazafelé autózva a már ismerős öreg Matizban azon jár a feje, hogyan fogja mindezt  kipróbálni a csoportjával.

Hová is tette szent öklét a csigolyáimat lapogatva, szent térdét a hátamban, amikor nem elég pontosan hajtottam végre a bhujang ászanát? Melyek is voltak azok a gyakorlatok, amiktől most deréktájékom eddig teljességgel ismeretlen pontján van izomlázam?

Micsoda szerencse, hogy mindezt átadta nekem…! Milyen megkerülhetetlen kötelességem, hogy mindezt tovább adjam a jógacsoportomnak….! Igen, a hivatás…!

Szóval kérdezzétek csak meg a jógacsoportom tagjait, milyen volt a Vivékpuri szemináriuma…. 🙂

 

 

 

Advertisements

Lila Amrit – az isteni játék

Ennek a bejegyzésnek annyi köze van a jógához, hogy a történet, amit elmesélek, egy nemzetközi jógaszemináriumra igyekezvén esett meg velem. A bejegyzés címe  Paramhans Swami Madhavananda könyvének címe és pontosan azt jelenti: isteni játék. Jógamesterekről szól és nem arról, amiről én mesélek – de talán a végére érve kiderül, miért jutott eszembe mégis.

Pedig ez egy autós kaland, abból is az átlagosnak tetsző fajta. Kontinenseken átívelően hétköznapi. Nemrég láttam egy filmet, melynek egyik epizódja éppen ilyen szituációt bont ki és visz a végletekig.

Az én sztorim  helyszíne nem az Andok, hanem  az M3, péntek délután. Mögöttem egy nehéz munkahét, még az autóban is hívnak ezért-azért, közben sötétedik és nagy a forgalom. Egyetlen reményem, hogy vár rám Debrecen, benne a jóga ashramunk és ott is Mahamandaleshwar Vivékpuri, akinek a szemináriuma mint az oázis a sivatagi vándornak…

Szóval nyomom, ahogy csak bírom az öreg Matizommal, Icyval. Egyszerre feltűnik, hogy egy nagyobb, de szintén nem gyári garanciás autó valahogy gyakran jelenik meg a látóteremben. Elkezdek kicsit figyelni, s az   Eszeveszett mesék fekete humorral megjelenített epizódja ködlik fel előttem…. Aki látta a filmet, tudja, miről beszélek, aki meg nem, az nézze meg, de tényleg.

Szóval megy előttem, egyre lassabban, már nagyon unom. Megelőzöm – előzés közben felgyorsít, velem párhuzamosan halad, aztán mégis lemarad. De tessék, itt van újra, nyomja, mint a veszett, megelőz, aztán megint lelassít akadályozva a haladásban. Na, már csak ez hiányzott! Egy önérzetes macsó, aki nem bírja az öreg Matizt nővel a volán mögött! Csak azért is meg kell mutatnia, ki itt a menő, ki az utak királya….

Csendesen fohászkodtam magamban, hogy menjen már el végre valamerre, de az istennek sem.  Végül – már Debrecen közelében – benzinem is, türelmem is fogytán lekanyarodtam egy benzinkúthoz, remélvén, elhúz a kéretlen kísérő.

De nem! Amint észrevette, hogy letérek az útról, hirtelen és meglehetősen szabálytalan módon ő is lekanyarodott és heves villogásba kezdett. Ahogy beálltam a töltő mellé, egy furcsa kurflival került az autóm mellé. Lehúzta az ablakot.

Egy srác.  Fülig érő szájjal szól oda:

-Jót játszottunk, nem? – és  kedves integetéssel már  indít, gázt ad és megy is tovább.

Örökre eltűnt a szemem elől. Én meg ott álltam leesett állal, önkéntelenül magam is vigyorogva és arra gondoltam: lehetett volna belőle élet-halál harc. De játék lett, évődés, bumfordi kedvesség.

Min múlott? Két vadidegen emberen: őrajta meg énrajtam.

Buta kölyök – csóválom a fejem azóta is, de nem haragszom, sőt. Isteni játék volt – Lila Amrit.

🙂

A világ káprázata

MAYA – így hívják szanszkrit nyelven. Azt mondják, minden csupán kép, melyet a tudatlanság függönyére vetít valaki. Még neve is van a függönynek, persze az is szanszkritul: AVARAN.

Aki a jóga segítségével elérte a megvilágosodást ( sz: SZAMÁDHI), az átlát a tudatlanság függönyén, annak fellebben a MAYA fátyla. Olyanná válik, mint a lótuszvirág (KAMALA), amelynek gyökerei ugyan a mélyben, a víz alatti talajban kapaszkodnak, de levele és virága a víz színén úszik, nem érintik a zavaros mélység történései.

Na, ezért történt, hogy úgy döntöttem: beszerzek egyet ebből a csodálatos növényből, hogy a napi jógagyakorlásomat (SADHANA) inspirálja folyamatosan emlékeztetve a világ változékony zavarosságára és a felülemelkedés (UPARATI) szépségére.

A lótusznak persze kell egy hely, ahol ő megvalósíthatja a felülemelkedést. Tehát készíttettem egy méretes akváriumot és beleköltöztettem a beszerzett növényt. Mivel erősen fényigényes, lámpa is kell neki – kapott azt is meg rendes tápszert,hogy semmi ne akadályozza az önmegvalósításban.

A napi gyakorlás során örömmel méláztam felfelé igyekezetén, de kissé kopárnak találtam a környezetét, ezért egy-két követ meg más növénykéket is beszereztem mellé. Csak hogy még jógikusabb legyen.

A jógairodalom azonban hallgat az algásodás jelenségéről, azaz lehet, hogy ezt is a tisztátalanságok (MALA) kategóriába sorolja. Szóval mindenképpen szükség volt arra a néhány algaevőre, melyek az üvegről, továbbá a pár söprögető garnélára, melyek meg a talajról szedik össze a szmötyit. De nekik már elengedhetetlen a fűtés és a levegőztetés is, ami miatt újabb tápszerre van szüksége a növényzetnek.

A neonhalak azért vannak, mert az algaevők igen snasszul festenek egymagukban, a guppik meg azért, mert egy algaevő és néhány neonhal elpusztult.

A második akvárium tulajdonképpen a rákivadékoknak készült, de mivel ez az akció sikertelenül végződött, az üresen maradt helyet egy csinos és valóban igénytelen betta foglalta el. Neki csak fűtésre van szüksége és a neki való speciális táplálékot ugyanott be tudom szerezni, mint a többi halnak. Nagyon egyszerű a dolog és ez az állatkereskedő talán még a guppi szaporulatot is átveszi.

Az achátcsiga azért került az akváriumok mellé, mert kinőtte az előző helyét. A régi terráriumában most a túlburjánzott vízinövények kaptak helyet. Biztosan komplettebb lenne, ha mondjuk egy csinos kis béka kuruttyolna a vízből kiálló gyökéren ülve. Az még egy melegítő és persze világítás is. A békák szeretnek sütkérezni….

 

Azt mondják, a jógagyakorláshoz békés, szép, meghitt környezetet kell kialakítani. Az igyekezetem tehát egyértelműen támogatja a megvilágosodáshoz vezető utat. De azért meg kell állapítanom: a víz színén lebegő lótusz mintha egy kicsit elveszne a körülötte burjánzó MAYA köztepette….

Jófej projekt II.

 B.Ú.É.K!

A szilveszteri bulik után, a hideg-és melegfrontok közepette azt hiszem, különösen aktuális ismét elővenni, mit is tehetünk a fejfájás ellen. Mert ez aztán egyáltalán nem vicces – tudja, aki tudja…

Hanumán még tavaly javasolta:  

Próbáld ki a jógát!  

Nézzük meg hát, mi mindent találunk a                                          rendszerben:

1.      Légzőgyakorlatok

a.      pranajama gyakorlása

b.     teljes jógalégzés gyakorlása

2.      A nyakizmokat ellazító gyakorlatok

                  

3.      Fordított testhelyzetű, a fej jobb vérellátását segítő gyakorlatok

  

4.      A teljes gerincet átmozgató gyakorlatok

5.      A mellkast tágító gyakorlatok

    

6.      Gyakorold a jóga nidrát! Ez egy olyan jógatechnika, melynek eredménye a mély lazítás, teljes pihenés. Ugyanakkor még az elhatározásod megvalósításában is segítségedre van.

Ha valaki felismerte a képek szereplőit, az nem a véletlen műve: valamennyien volt diákjaink, akiknek már nem fáj a fejük – legalábbis az érettségi miatt semmiképpen….

🙂