Month: November 2014

Ádvent Vépen

 

Ködös, borús november.

WP_20141129_017A felhők hasa földig ér, az őspark fáiról csepeg a víz. A szállás komfortos, odabent meleg van. Nem is indulnak sétára sokan!

Pedig vagyunk itt vagy nyolcszázan. Az úton, az út mentén, a ősöreg fák alatt autók és autók osztrák, cseh, szlovák, szlovén, szerb, magyar rendszámmal. Mi van itt?

WP_20141129_029

 

Ha az ember megkeresi a mezőgazdasági iskola főépületét, odabent különös látvány fogadja:

WP_20141129_009  WP_20141129_012  WP_20141129_013

Szerintetek mi ez? WP_20141129_005

Cipőkiállítás? – Ahhoz azért rendezetlen.

A Mikulást várják? – Az azért még korai.

Szabad a gazda!

A cipőkhöz tartozó lábak valamennyien egy teremben tartózkodnak, ahová a belépés kizárólag  cipőtlenül, zoknibaWP_20141129_003n megengedett! Boldog, aki ott toporoghat a sorban és előbb-utóbb mégsicsak egy  szót válthat személyesen a világhírű jógamesterrel. A sor pedig nem rövid, elhihetitek!

Vajon mi hódíthatott meg ennyi embert? Paramhans Swami Maheswarananda tekintélye? A remek egészségmegőrző jógagyakorlatok? Életmódtanácsok? Egzotikus szertartások, színes mesék? Ugyan.

A jóga szó többek között azt jelenti: egység. Több szinten gondolkodhat erről, aki akar. Mielőtt azonban a világ misztikus egysége iránti elragadtatásnak engednénk, töprengjünk el az emberek együvé tartozásán! Nincs különbség ember és ember között, bárhol született, bármilyen az anyanyelve, mindegy, milyen színű a bőre és milyen kultúrában nőtt is fel.

WP_20141129_004Swamiji élete és előadásai ebből az egységből adnak leckét mindenkinek. A karácsonyfa ádvent idejére az  iskola ebédlőjét díszíti. A nemzetközi szeminárium idejére pedig az indiai jógamester előadótermét.

  WP_20141129_025

That’s all

 

Advertisements

Makrancos Katica

Úgy látszik, minden időben mindenhol vannak makrancos kislányok. Az azért mégiscsak furcsa, hogy itt is, ott is Katának hívják őket! Shakespeare mestertől tudjuk, az ilyen Kati eladósorba kerülve jól feladja a leckét a leánynézőbe érkezőknek!

A mi Katicánk még nem riogatja a kérőket. A makrancos kislány híre így is szárnyra kelt, elért egészen énhozzám, aki nem a nyúlszívemről vagyok nevezetes. Mit nekem, ha egy cseppnyi csepp makacskodik! Majd megmutatom, ki a tekintélyes: a híres-neves Hanumán, istenek leszármazottja!

Ahogy azt Shakespeare mester és más kiváló mesterek is tanácsolják, cselhez folyamodtam: először leplembe burkolózva, nagy titokban csak figyeltem az eseményeket.

Mit kellett látnom? A makrancos kislány  nagy óvatosan látott a készülődéshez, hogy megismerkedjen velem. De bizony nem sokáig tartott a béke! Már éppen lefele görbült a szája és azt kezdte volna mondani, hogy nem, teát aztán tényleg nem akar főzni, amikor….

Amikor megjelent barátom, hűséges tanítványom, Krisztián. Több se kellett a makrancos Katicának! Futva futott a sarokba, párnák alá bújt, úgy megrettent az én szelíd és erős barátomtól!

Nagy nehezen, félve, húzódozva került elő: Makrancos Katicából Megszeppent Katicává változott, aki lesütött szemmel töltögette a teát, míg távolból barátom szeme kísérte közben.

mécsest gyújtunk    teát főzünk

Ne gondoljátok, hogy a kislányszelídítés egyszerű dolog! Meg kellett várnom, de végül eljött az én időm! Kibontakozva pompás lepleimből magam személyében mutatkoztam Megszeppent Katicánknak. Varázslatomtól elbűvölve megfeledkezett makrancosságról, ijedelemről – ékes szavaim csónakján elringatta a mesék óceánja. Ó, milyen nehéz onnan a kikötőbe térni!

marimesél               ismerkedünk2

lerajzoluk1

lerajzoljuk3

Ahogy mégiscsak visszatért, akkor már akárki látta: a Makrancos Katica barátságos kislánnyá szelídült!

Cute Kate!

Még egy pacsit is kaptunk tőle, így majdnem igaza lett  Shakespeare mesternek, amikor azt írta: Kiss me, Kate! És hát tudjátok: ami késik, nem múlik….

pacsit

Miben gyönyörködik a Mester?

Pranam! Namaste! Hari ॐ ! Sziasztok!

Rég nem beszéltünk, nem meséltem nektek.

Pedig most, hogy új fényben tündököl az orcám és az arany a fogaimon, ismét vígan jövök-megyek a mesék világából ide, innét meg oda. Addig meg azt gondoltam: hogy kerüljek a Mester színe elé ennyire elnyűtten? Jobban szeretek méltóságom teljében mutatkozni előtte, mintsem csupán az erényeim fényére hagyatkozva.

Felröppenve hozzá tisztelettel összetettem két tenyerem, úgy köszöntöttem. Ő pedig nyájasan rám tekintett:

Rég láttalak, barátom.

– Ó, Mester, mindig akartam, csak nagyon szégyelltem magam. Képzeld, lekopott az orromról a festék, kicsorbult a fogam, még a ruhám is elrongyolódott nyárra. Hát hogy állhattam volna így elébed? De most nézz rám, új festéktől ragyog az orrom, hibátlan aranyos fogsorom, a ruhám is vadonatúj! Nézd, milyen királyi, milyen pompás a megjelenésem!

– Azt hiszed, kopott külsővel nem láttalak volna szívesen?

– Mester, te vagy a Jóga Ura! Hozzád csak a legjobb, legszebb a méltó! Nem arra szolgál minden, hogy téged gyönyörködtessen?

– Nézz le, barátom! Nézd, milyen csodálatosan erősek az én tanítványaim! Szerinted mire való az erejük?

WP_20141113_001  WP_20141106_004

WP_20141106_002  WP_20141106_007

Nézd, milyen kecsesek és hajlékonyak! Gyönyörűség nézni őket! Szerinted mire való az ügyességük?

WP_20140130_002  3529.akrobatika2.

3529.akrobatika   Created with Nokia Smart Cam

Bizony nem ér az semmit, ha csak önmagában, önmagáért van. Tudják ezt jól azok is, akik erősek, azok is, akik ügyesek és tudod te is, ha magadba nézel.

Mélyen elgondolkodtam. Mire való akkor hát a nagy erő, az ügyesség, a szépség, ha a Mester nem gyönyörködik benne? Mire valók az én pompás díszeim, ha mindegy neki, kopott-e a ruhám, csorba-e a fogam? Már éppen lógatni kezdtem a frissen festett orromat, amikor a Mester ismét megszólított:

Fel a fejjel, Hanumán! Ne gondold, hogy hogy mindez nem értékes! Gyönyörködöm is, de nem magában az erőben, a szépségben, a pompában!

– Hát akkor miben?

– Abban, amire mindez szolgál. Nézd csak, Hanumán, és gyönyörködj magad is!

10469832_785119808192956_6357954356476723684_n  WP_20141104_004

Created with Nokia Smart Cam  Created with Nokia Smart Cam

Így történt, hogy felhagytam a szomorkodással és visszatértem otthonomba, kedves jógatermembe, hogy itt éljek köztetek és arra használjam aranyos díszeimet, amire igazán valók. Lehet, hogy ismét megkopnak majd, de tudom, hogy az én Mesterem ebben gyönyörködik.

Hanumán játszik

A Nagy Fiúk napja

Honnan tudni, ki az igazi férfi? Van-e valakinek kétsége afelől, hogy Hanumán a férfiúság példaképe? Hatalmas erejével sziklákat hajigál, hegyeket mozdít. A Ramajánában nem egy csodálatos tettét olvashatjátok!

WP_20141104_068

Legnagyobb ereje mégsem hatalmas karjaiban rejlik. Ugyan, miért is hajigálná azokat a sziklákat, repkedne egy egész heggyel a tenyerén, ha nem hajtaná egy mindennél nagyobb erő?

Ismeritek ezt az erőt? Nemcsak a Ramajána, sok régi írás beszél róla szerte a világon. Olvashatja, aki okulni akar. De nem biztos, hogy oktondi, aki nem hagyatkozik az írások bölcsességére.

A régi írások: betűk, szavak.

A régi írások: távoli vidékek, régvolt birodalmak meséi.

Az erő pedig maga az elevenség. A mi történetünk: az itt és most története.

Amikor a Kicsi és Pici Tehetségek megjelennek, nemigen van idő régmúlton merengeni.

Ide vagány fiúk kellenek! Akiken látszik: nem jó az ilyenbe belekötni. Kukoricázni vele – soha!

WP_20141104_006

És lássatok csudát: a Nagy Fiúk mintha egy csöppet megszeppentek volna: Hű, ez aztán nem piskóta!WP_20141104_022

Utána pedig: Nahát, milyen tüneményesek!

WP_20141104_024   WP_20141104_055

És (nem) végül: Most igazán egy csapat vagyunk!

WP_20141104_032  WP_20141104_067

 

A Nagy Fiúk minden bölcs könyv tanításánál mélyíebben megértették Hanumán leckéjét: a fékezhetetlen elevenséget csakis igazi erő szelidítheti csendes figyelemmé.

Az igazi erő pedig valahonnét a boltozatos mellkas közepéből árad szét a hegyeket mozgató hatalmas karokba.

Nincs, aki mást kívánna. Nincs, aki ne érezné, ha megjelenik. És nincs, aki ne hajtana fejet tekintélye előtt.

Pontosan így van ez a Pici és Kicsi Tehetségekkel is.

WP_20141104_066