Month: August 2014

Hegedű vagy kalapács?

Tegnap azt mondta valaki: a jógát fitnessre használni olyan, mint egy Stradivarival szöget beverni. Lehet éppen, de alapjában véve mégsem arra való. Sőt. Egyenesen kár érte.

kerék

Szóval mit kezdünk a jógával?

Világos, hogy jót tesz a testünknek, erősek és hajlékonyak leszünk a gyakorlatoktól, sőt, hosszú ideig meg is tudjuk őrizni ezt a kellemes dolgot.

Betegségek gyógyítására is remek technikák ismertek. A tartáshibák, emésztési problémák, cukorbetegség mind szépen gyógyul a jógagyakorlatok segítségével.

A koncentrációs problémák, álmatlanság és egyéb mentális zavarok is javíthatók néhány hasznos jógagyakorlattal.

A lazítást, a tudatos pihenést mélyebb szinten tanítja, mint akármelyik autogén tréning.

Olyan komolyan dolgozik mentális képekkel, mintha hipnózisban volnánk.

De a jóga ennél sokkal több. Hadd adjam át a szót egy igazi Mesternek! Mégiscsak jobban el tudja mondani, mint dadogó tanítványa:

gyöngy

„A jóga a test, az elme, a tudat és a lélek tudománya…

A jóga minden ember számára lehetővé teszi, hogy megtalálja az élet igazi értelmét és saját valódi lényét…”[1]

Hegyi kirándulók egy csoportja egyszer rejtélyes kapura lelt egy sziklában, amely hirtelen kinyílt szabaddá téve az utat egy mély, sötét barlangba. Némi habozás után úgy döntöttek, hogy bemennek és felderítik a hegy belsejét. Átlépték hát a kaput, amely most ugyanolyan titokzatossággal zárult be mögöttük, ahogyan kinyílt.

A hegy belsejében teljes sötétség uralkodott, ők pedig óvatosan tapogatózva haladtak előre a keskeny járatban, mígnem egy nagyobb üregbe érkeztek. Csakhogy senkinél sem volt lámpa, így itt sem tudtak körülnézni, ezért úgy határoztak, inkább visszafordulnak. Egyikük azonban gondolt egyet:

– Ha már ilyen messzire merészkedtünk, szeretnék legalább eg követ elvinni, hogy kint megnézhessem, miféle barlang ez.

Ekkor megszólalt egy hang a sötétből:

– Vigyázz! Ha magaddal viszel valamit, odakinn majd bánni fogod! De ha nem viszel magaddal semmit, azt éppúgy fogod sajnálni.

Ijedten álltak ott mindannyian, ám egyikük merészen így gondolkodott:

– Mivel nyilvánvaló, hogy mindenképpen bánni fogom, én inkább viszek magammal valamit- azzal zsebre tett néhány keze ügyében levő követ.

Elindultak a kifelé vezető úton. A kapu kinyílt, hogy kiengedje őket, majd újra eltűnt. Csak az áthatolhatatlan szikla maradt. A napfénynél a férfi szemügyre vette a köveket. Gyémántok voltak!

– Bárcsak többet hoztam volna!- kiáltott fel sajnálkozva.

– Bárcsak mi is hoztunk volna! – bánkódtak a többiek.”[2]

Ti, akik itt vagytok velem együtt a barlangban: markoljatok csak bele bátran! Minél többet visztek el belőle, annál gazdagabbak lesztek! És a leggazdagabb pedig az, akinek megadatott, hogy mindezt megoszthatja.

sw

[1] Paramhans Swami Maheswarananda: Válogatott gyöngyszemek.  Sangam Kiadó, 7. oldal

[2]Ugyanott, 52-52. oldal

 

Advertisements

Újév

Az idő önmagában is fura dolog, az ő számítása meg aztán végképpen az. Honnan is kezdjük? Milyen léptékekben haladjunk? Filozófiai és tudományos válaszkísérletek sokasága tolul elő.

Inkább maradok a magaménál. Nekem az év szeptemberben kezdődik és augusztusban végződik. Hétéves korom óta így van, ugyanis azóta vagy tanulok vagy tanítok, de mindenképpen a tanév határozza meg az időbeosztásomat.

Most, hogy mindjárt kezdődik az új, számba veszem, mi is volt tavaly és mit viszek át ebből jövőre. Mármint hogy mit tervezek a következő szeptembertől augusztusig.

Ebből persze az is kigurul, mi mindenről fogok nektek beszámolni, miről mesélni, ha minden jól megy.

Lássunk hozzá!

Először is biztosan lesz egy csoport középiskolás diák, akik tornaóra keretében jógát gyakorlolnak. Már tavaly is ezt tették, több tanár vezényletével:

????????????????????????????    ????????????????????????????

????????????????????????????????????????????????????????

 

 

Jómagam a legjobban a lazítást szeretem tanítani. A kollégáim azt mondják: az altatás már jól megy, az ébresztésben még fejlődnöm kéne…  🙂

????????????????????????????  ????????????????????????????

Az idén is biztosan megtaláljuk a módját annak is, hogy maguk a tanítványaink folyamatosan próbálgathassák: milyen jógát tanítani, segíteni másoknak a jóga gyakorlásában.

segito1jóga2          

Aztán itt vannak a kollégák. Megy tovább a gyakorló csoport a Jóga a Mindennapi Életben rendszer szerint. Nagyon büszke vagyok rájuk, már a négyes szinten gyakorolunk! Hogy az milyen? Nézzétek csak!

Bakasana  Dhanur Akaranasana Gomukhasana Kashyapasana  Bhumi Pada Mastakasana Supta vadzsrászana Triyak Bhujangasana Padangushthasana Ashva Sanchalanasana (B)

Ha úgy adódik, hogy hasznosnak tűnik valaki számára, speciális programot is tervezek. A Szomorú Lány története bátorít arra, hogy érdemes személyre szabott jógaprogramokkal kísérletezni.

????????????????????????????  ???????????????????????????? íjfeszítés2

És jönnek a kicsik! Tudjátok, a különleges figyelmet igénylő tehetségek, akikkel sokat játszottunk, ászanákat gyakorloltunk és a koncentráció fejlesztését is sikerült megvalósítani. Mindezt pedig mindig kutyás foglalkozással párban. Ezt az idén is így tervezzük.

????????????????????????????pranam2  pranamkutyas1

 

Nagyon izgalmas volt, mikor a szülőket is bevontuk ebbe a munkába. Néhány sikeres hétvége arra bíztat bennünket, hogy folytassuk tovább, keressük meg a dolog a leghatékonyabb formáját.

szulo2 szulo1

https://www.youtube.com/watch?v=boY-j-tRHn4

És hát igen. Megérkezett Hanumán. Először csak a gyerekek közé merészkedett, akik bizony, eleinte megijedtek a gülü szemétől meg a nagy fogaitól. Aztán látták, hogy derék fickó. A végén pedig már igen-igen megszerették a mesebeli majomkirályt

Hanumán játszik  kiselátszik

És tessék: a végén blogolásra adta a fejét! Most egy ideje én írok helyette, de ne féljetek: mire eljön az új év, Hanumán is felveszi a fonalat, elmeséli, mi történt vele a nyár óta és ismét a régi kedvvel mesél Indiáról, jógáról, mesterekről – mindarról, amiről csak egy magafajta Szélfia képes.

Csak győzzem befogni azt a fülig érő száját!????????????????????????????

Vándordíj

Újdonsült bloggerként nagy örömemre szolgál, ha azt látom, lassan-lassan mind többen kíváncsiak a történeteimre, akár Hanumán, akár a magam nevében mesélem el őket. Tudom én, hogy a jóga meglehetősen korlátozott kör érdeklődését keltheti fel, ám azt remélem, a szövegekből kiderül: többről van itt szó, mint egy trendi szabadidős tevékenységről. A jógán keresztül életünk mindennapjairól igyekszem eldadogni: mindig ott bujkál bennük egy csepp örökkévalóság – ha észrevesszük, ha nem. A kapcsolatainkról, melyek tükörként mutatják, hogyan kell, kellene élnünk.

Szóval valóban csodálatos meglepi volt, amikor megkaptam a MEGLEPI című mailt, melyből értesültem, hogy díjazottak lettünk Hanumánnal! A bloggerek vándordíját nyertük el, azt, melyet egyik blogger adhat a másiknak, s a másik továbbadhatja annak, akinek a blogját ő maga fontosnak, érdekesnek találja.

Ez itt A DÍJ:

LiebsterAward

Ez önmagában is nagy öröm, de ami mindennél többet ér: akitől kaptam. Nagyon nagy gyakorlata van a műfajban, hiszen több netes naplót is ír életének három fontos területét bemutatva. Hat éve angol nyelven (http://www.hyperflite.com/katakerenyiblog) a kutyás tapasztalatairól, már második éve az alternatív iskolában létező pedagógus nehéz és mulatságos mindennapjairól (http://alterkata.blogbox.hu) és most indult útjára a harmadik, az író naplója (http://irokolvasok.com).

Sokszor mondogatom is neki, hogy amikor fiatalasszony voltam és az ablaknál varrogattam, mint Hóferkérke történetében a királyné, akkor éppen úgy, mint Hóferkéke anyukája, megszúrtam az ujjam. És akkor így sóhajtottam: „Bárcsak lenne egy kislányom, aki nemzetközi terelőbíró, dog dancing olimpikon, szociálpedagógus, literátor, meglehetősen líri- és teljesen eklekti– kus…”  🙂

Igen, kitaláltátok, akitől kaptam, ő az én kislányom. És mondhatom nektek, nem kaphat ember nagyobb ajándékot, mint azt, hogy a gyereke és ő maga igaz barátokká lesznek.

A díjhoz hozzátartozik, hogy aki adja, kérdez valamit a díjazottól, amire válaszolni kell. Kata íróként a jóga és a művészetek, kutyásként pedig a jóga és a természet kapcsolatáról kérdezett engem.

Mármint, hogy én hogy vagyok ezekkel. Valahogy nekem ez a három ugyanarról szól. Hogy hogy lehet ez? Az életemben ott volt-van mindhárom.

A művészet alapélményem: befogadója és művelője is vagyok. Évtizedekig készítettem textilképeket, gobelineket szőttem, kiállítottam. Most inkább írok. Nemcsak blogot, de mindenféle szépirodalmat: kisepikát, verseket és meséket. Az ember alkotta szépségnél, ha lehet,  még jobban elbűvöl a természet bámulatos változatossága. Állatokkal, növényekkel élek együtt itthon. A leginkább mégis járni szeretem a természetet, a nagy hegyeknek meg egyenesen szerelmese vagyok. Minél magasabb, annál jobb, legyen az a Kékes, az Andok vagy a Himalája.

S hogy jön mindez a jógához? Hiszen a jóga befelé fordulást igényel, nem pedig szavakkal szöszölést, fonalakkal bíbelődést, pláne hágókra kapaszkodást!

Hogy is magyarázzam?

Amikor igazán elmélyülök egy kép színeinek összerakásában, egy vers szavainak megtalálásában, néha megtörténik.

Amikor egy erdőben járok, a lépteim hangja elenyészik és csak a szél zenél a füveken-fákon, akkor néha megnyilvánul.

Amikor hosszan ülök és csak gyakorlom és gyakorlom a technikákat, hogy hogyan is tudom összeszedni magam és végre nem a fájó hátamra, zsibbadó végtagjaimra figyelni, akkor időnként rátalálok.

Valami olyanról beszélek, ahonnét a vers szavai, a kép színei érkeznek, ami ott világít a hegyek és erdők díszletei mögött és élettel tölti meg a levegőt; ami az egyedüli valóság és minden az ő megnyilvánulása. Mindig és mindenütt jelenvaló, mégis nehezen felismerhető. Az út hozzá sokféle, a megérkezés egy.

Ez köti össze őket; a művészetet és a természet gyönyörűségét, a jóga tiszta útját: a transzcendenssel való találkozás lehetősége. Ide igyekszem tehát, ez kapcsolja össze mindazt, ami elsőre olyan különbözőnek tűnik.

A díjat, amit kaptam, tovább is kell adni, ez benne a legjobb.

Akinek én adom, Dodót elég régen láttam, mert az érettségije óta járja a világot. Amikor megismertem, akkor egy olyan fiú volt, aki mögött sikertelen középiskolai próbálkozások álltak. Úgy tűnt, nem neki találták ki az érettségit. Most már bízvást mondhatom, mindössze csak nem ott és nem úgy, ahol és ahogy addig próbálta!

A mi iskolánkba kerülve új remény költözött belé. A mentorával pedig kitalálták, hogy blogot indít Az én diszlexiám címmel és hétről hétre beszámol a tapasztalatairól, gondjairól és örömeiről. És ahogy hétről hétre egyre hosszabbak lettek a bejegyzések, egyre kevesebb helyesírási hibát kellett a mentornak kijavítania. Dodó pedig egyre magabiztosabban haladt a maga által megtalált útján. Nem bonyolítom: a blogger remek eredménnyel érettségizett és ezt a blogját most már egyetemen tanítják a leendő pedagógusoknak – hátha így, belülről megismerve ezt a dolgot jobban tudnak alkalmazkodni a diszlexiás diák különleges igényeihez és ezáltal kevesebb keserűség jut a következő nemzedéknek: http://azendiszlexiam.blogspot.hu/ A blog folytatása pedig: http://azenvilagutam.blogspot.hu/

Mert igen, Dodó világjáró önkéntes lett! És videóblogger! Nagyon büszkék vagyunk rá mindannyian, akik a Zöld Kakasban dolgoztunk vele együtt mindezért.

A kérdésem is ehhez kapcsolódik:

Diszlexiásnak lenni nyilván nehéz, de te ezt a nehézséget hasznodra, épülésedre fordítottad. Miben látod a sikered titkát? Terveid szerint kezdesz-e valamit és mit kezdesz ezzel a tapasztalattal?

Kamala – Lótusz

A lótusz iszapos vizekben nő, virága azonban a víz fölé emelkedik. Még a legerősebb hullám sem tudja víz alá süllyeszteni, mindig a felszínen úszik. Levelein nem marad meg sem az eső, sem a por.

Vegyünk példát a lótuszvirágról.

Ahogy a lótusz a tavak mélyén gyökerezik, úgy számunkra a világ az a termékeny táptalaj, amelyben élünk és amelyből táplálkozunk. Tudatunk azonban arra rendeltetett, hogy a megtévesztés zavaros világából felemelkedjék. A nyíló lótuszvirág szimbolizálja a tudat kibontakozását és belső bölcsességünk felébredését[1].

lótusz

„ A világmindenségben sok hatalmas birodalom van. Napnyugat országában, ott, ahol a négy nagy folyó ered, ahol a szépséges havasok lándzsahegy csúcsai magaslanak, ott az Örökkévalóság Kilenc Emeletes Hegyének lábánál, a Hátukat Összetámasztó Oroszlánok sziklái között, a föld felett, mely olyan, mint a nyolcszirmú lótusz, az ég alatt, mely olyan, mint a nyolcküllőjű kerék, egy ligetben, melynek fái a szivárvány színeiben ragyognak, a sokféle fű és virág erdejében áll a drágakövek vára”[2]

Ki ne vágyakoznék oda? Az idők kezdete óta bölcs démonkirályok uralkodnak ott, gyöngy a feleségük. Nyolcágra süt a nap, csak Garuda, a hatalmas madár szárnya vet árnyékot, amikor a kis trónutóddal a hátán köröz a vidék felett. De az ékes fák, ezer színben pompázó virágok ragyogását is felülmúlja a gyémánt, melyet királyfiak sora indult megkeresni. Keresni keresték, de mindhiába; megtalálni nem találta egyikük sem. Pedig bejárták Az Örökkévalóság Hegyének mind a Kilenc Emeletét, átszuszakolódtak a Hátukat Összetámasztó Oroszlánok között is, mindhiába.

– Pedig meg kell annak lennie – mondogatták – hiszen másról se mesélnek mifelénk. Nem lehet, hogy a négy nagy folyó birodalmában, a drágakövek várában oktalan locsogással töltsék az időt a népek! És talpaltak tovább, sarut-botot nem kímélve. Az apjuk meg csak várta, várta: majd csak meghozza valamelyikük.

Amikor azonban már nagyon megöregedett a démonkirály, üzent a legidősebb fiának, hogy vagy talált valamit vagy sem, de most már aztán jöjjön haza uralkodni, mert ő innentől fogva inkább a virágait nézegetné a kertben.

Így esett, hogy a csodálatos gyémántot végül a nyugalomba vonult démonkirály találta meg. Pedig nem ment ő sehová, csak a kertjében üldögélt, nézegette a virágait, figyelte a Garuda madár árnyékát a hegyormokon. Addig üldögélt, addig-addig, míg a figyelme befelé fordult. S akkor a drágakövek várának tizenegy kapus bástyája közepén végre megpillantotta a ládikát. Látta, hogy a ládikában rejtve egy csodálatos lótusz virágzik, s a virág mélyén egy szoba – a szobában pedig ott a gyémánt[3]! Bizony, nem odakívül találta, hanem mindig is bent, magában hordozta azt, amit mindenki keresett. A vár: a saját teste, a szívében pedig az örökké tiszta, mindig változatlan, Határtalan Tudat ragyog gyémántként.

Hiába futott hát világgá a sok kerge királyfi!

A világmindenség sok birodalma közül onnan is szól mese, ahová nem száll a Garuda madár, de a gólya köröz a fejünk felett. A nagy folyók tóvá terebélyesednek és a vizek mélyén hatalmas, lusta halak heverésznek. Egész mezők ringatóznak a vízen – csónakból, gereblyével szüretelik a sulymot arrafelé. A démonkirály gyöngy felesége sem főzött jobbat az urának a vízigesztenyénél! Nyílik itt a lótusz is – legalábbis az édes testvére annak a távoli tavakban ragyogónak. Messziről világít, fehéren tündököl a sötét felhők tükörképén. Nádas szélén ringatózik, vízityúk futkos a levelein.

Úgy el lehet nézegetni, mint a démonkirály csodálatos kertjét. Addig-addig, míg a tizenegy kapus vár bástyái között meg nem látjuk a lótuszvirágot rejtő ládikát.

látképlátkép4látkép2

látkép5
[1]  Paramhans Swami Maheswarananda: Az emberben rejlő erők című könyvének hasonló című fejezete alapján Sangam Kiadó, 2006

[2] A nyolcszirmú lótusz. Tibeti legendák és mesék Európa Könyvkiadó, 1958. 12. oldal

[3] A Chandogya Upanisad alapján

 

Ashram a szomszédban

shram:

Jelentése: spirituális központ, jógaközpont.

A szó magyarázata szerint az “A” egy szívélyest kifejező szó invitálás; olyasmi, mint az Isten hozott, kerülj beljebb!

A “shram” szóelem jelentése pedig: a hely, ahol a saját spirituális fejlõdésed érdekében tehetsz valamit. Magyarán: itt minden adott – a többi rajtad múlik.

Budapestről három órát kell autózni, hogy Brnonál az 50-es útra térve már a Strilky leágazás előtt kilométerekkel ott találkozz a táblával: Sri Mahaprabhudeep Ashram[1]

embléma

Na, tessék, itt, a szomszédban.

 A főútról lekanyarodva egy kis faluba érsz, amelyet a templomon kívül a kastély ural. Ez volna hát az ashram.

kívül

Amikor megérkezel, ezer benyomás ér és biztosíthatlak, mindegyik mélyén valami más van, mint elsőre gondolnád.

A recepción mindig szívélyesen fogadnak és leginkább angolul kaphatsz infókat, fizethesz – akár kártyával is. Mint egy rendes nyaralóhelyen. Az ár leginkább attól függ, hogy teremben, sátorban, netalán szobában aludnál-e inkább. Azt hiszed, a szoba a leglakályosabb, de némi tapasztalat után rájöhetsz: ha magányra vágysz, a sátrazást kell választanod, különben annyi a különbség, hogy a teremben kétszázad-, a szobában meg húszadmagaddal hajtod álomra fejed.

Ha elindulsz megkeresni a szállásod, csak azt tanácsolhatom, légy eltökélt és kitartó! Az épület két udvara és számtalan bejárata, folyosói között akármeddig elbolyonghatsz. Mindenhol számozás és menekülési útvonalat ábrázoló rajzok próbálnak eligazítani, de legjobb, ha belenyugszol: ez itt az  Elvarázsolt Kastély – hát hiszen a Vidámparkból már ismerős!

20130713064  udvar

Amikor végül valamelyik boltozatos átjárón keresztül kilépsz a parkba, akkor aztán szemed-szád eláll: hiszen ez maga a Paradicsom! Káprázik a szemed az eléd táruló gazdagságtól – minden eleven, minden hajt, virágzik, gyümölcsöt érlel. Madaraktól hangos a kert és biztos vagy benne, hogy hogy csak jobban körül kell nézni, ott lesz valahol a fű között összebújva a bárány és az oroszlán is. Nem vitás, ott középütt a Tudás Fája áll. Amikor aztán leheveredsz alá, akkor látod, hogy valami fenyőféle lehet ez – örülj, nyugodtan elrakhatsz a lehullott tobozokból, nem kerget ki senki miatta.

20130711040    20130712046

Itt-ott építkezésbe botlasz. Gazdasági épületek lehettek valaha, de jókedvű és jókötésű legények szállást, fürdőt, gyakorlótermet varázsolnak belőle. Ne csodálkozz el rajta, hogy furcsán vannak öltözve – sárga ruhában is lehet építkezni, nem?

Kicsit tovább sétálva pedig úgy tűnik, mintha egy virágzó biogazdaságba érkeztél volna. Az egészségtől duzzadó vetemények, gyümölcsösök között mindig matat valaki. Közelebbről szemlélve látszik, hogy talán nem mindenki hivatásos mezőgazdász, ám végtelen türelemmel tudják szedegetni a csigákat, hogy zsákba gyűjtve az erdő szélén eresszék szabadon. Mintha a Hét év Tibetben című film egy jelenetét adaptálnák helyi viszonyokhoz….

Itt senki nem pénzért dolgozik.

Még az sem, aki a kis vegyesboltban szolgálja ki a vásárlókat. ha betévedsz, elvarázsol az egzotikus kínálat. Itt hozzájuthatsz sok mindenhez, amit másutt hiába keresel: indiai fűszerekhez, jógáról szóló könyvekhez, DVD-hez, indiai zenéhez és hangszerekhez, jógaruhákhoz és mindenféle eszközökhöz a neti-kannáktól a pranajáma-botig.

A hely ezerféle tevékenységet kínál. Nyári szemináriumokon maga Swamiji tart előadásokat, ilyenkor legalább ezer ember gyűlik össze. A Mesternek kialakított kis kerti lak tornyocskáján narancsszín zászló lengedez, az itt dolgozó szerzetesek és karma jógik meg majd megszakadnak, hogy legyen időben ebéd, tiszták legyenek a fürdők, működjön a hangosítás, gördülékeny legyen a webcast és a talált tárgyak gazdája is megkerüljön.

20130712062   előadás a parkban

Bármit elveszthetsz, beleértve a gyereket is – biztosan gondoskodnak róla és előbb-utóbb visszajut hozzád.

Biztonságban vagy.

Sokat tanulhatsz. Előadásokat hallgathatsz és találkozhatsz a Mesterrel. Még kérdéseket is tehetsz fel neki. Jól gondold meg! Biztos lehetsz benne, hogy válaszol, te meg aztán kezdj a válasszal, amit tudsz!

De semmi sem muszáj. Szabad vagy.

ebéd a parkban  fa

Amikor a nap bármely szakában sétára indulsz ezen a csodálatos helyen, mindenütt emberekbe botlasz. Ezer-ezerötszáz hallgatag ember van együtt és mégis mindenkinek egyéni, személyes a jelenléte. Némelyek  meditálnak, mások ászanákat gyakorolnak vagy olvasnak, esetleg csendesen beszélgetnek egymással. Mindenki teszi, amit tud önmagáért.

Hiszen ez egy igazi A-SHRAM.

20130712055  20130712049

[1] http://www.joga.cz/strilky/