Month: June 2014

Hanumán leckét kap

Hirtelen nagyon nagy lett a csend körülöttem. Elhallgatott a gyerekzsivaj, ami idecsalt távoli otthonomból. Mit várok – vakáció van.

Eljött az elmélyülés, a meditáció ideje. A legnagyobb jógik éveket töltenek távol a világtól, égigérő hegyek rideg barlangjaiban.

Itt még egész jó – ahhoz képest. Az ablakokon csak úgy dől a fény, vidáman játszik a virágok zöld levelein. A sarokban halomban állnak a piros párnák, arrébb matracok, puha takarók. Szép ez a hely.

Csak hát – üres.

ImageImage

 

 

 

 

 

 

 

Mire valók a képek a falon, ha nem nézi senki?

Mire való a puha takaró, ha nem borul senki vállára?

Mire való a szőnyeg, ha nem lépdel rajta senki?

Mire való a mécses, ha senki nem gyújt lángot?

Mire való Hanumán, ha senki nem hallgatja őt?

Image

–          Ej, Hanumán, Hanumán…. – szólal meg egy hang valahonnan. – Ugyan kinek-minek a képei sorakoznak a falakon?

–          A tiéd, Uram…

–          Kinek lobban fel  a mécses?

–          A te dicsőségedre, Uram…

–          Hanumán, egyedül vagy-e itt?

–          Úgy tűnik, Uram, legalább ketten vagyunk… hiszen szólsz hozzám és én válaszolok neked.

–          Nézz a szívedbe, Hanumán. Mit találsz ott?

–          Onnan szólsz hozzám, Uram.

–          Hol van hát az az üresség? Lehet-e üres a világ, ha kívül a képemet látod, belül a hangomat hallod?

–          Uram, te vagy a legnagyobb, tiéd minden dicsőség. De a gyerekek akkor is hiányoznak.

–          Így van ez rendjén, szolgám. Ne búsulj. Megtalálod őket, mert múlhatatlan a vágyakozásod és nincs nyugalmad, míg rájuk nem lelsz. Ilyennek alkottalak, magam küldtelek, én adtam neked a feladatot, vele az örömet és a bánatot is kimértem. Tiéd a munka, tiéd az öröm is, bánat is.

Az öröm is, a bánat is elmúlik, de a dolgod nem változik, amíg az vagy, aki: kedves szolgám, Hanumán, a nagyerejű, nagyszívű majomkirály.

Image

 

Advertisements

A Szomorú Lány meséje

Sohase mondjátok valamire, amiben nem hisztek, hogy „Ez csak mese”! Semmi sem annyira igaz, mint a mesék.

Én onnan jöttem, ahol a csodálatos mesék ott keringenek a levegőben. Elég egy nagyot sóhajtani és máris ott teremnek a rettenetes ráksaszák, a bájos dévák, a hősök és az állat-istenek: ezer formában mutatja magát a maya. Mi a valóság, mi a képzelet? Ki mondja meg? Talán csak Ő, aki mindezt meséli önmagának…

A Szomorú Lány történetét régen, sok-sok évvel ezelőtt elkezdte mondani.

–Milyen gyönyörű! – bizony, Ő maga is elbámult saját alkotásán. A dereka nádszál, a hajlása ingó-bingó rózsa, az orcája liliom, szeme az árnyas pillák alatt mint a nefelejcs virág. Addig-addig gyönyörködött a szépséges leány kék szemében elmerülve, hogy nem vette észre a sötét árnyat a szíve fölött. Pedig az ott volt, lassan befészkelte magát, fekete gyökerei mélyen kapaszkodtak a piros elevenségbe.

Attól kezdve pedig a leány arca egyre hervadt, hajlós dereka megroppant, szeme fényét könnyek homályosították. Szomorú Lány lett belőle.

Megbolydult a világ körülötte: mi baja lehet? Nem eszik, nem alszik.

Tudományos emberek vizsgálták. Annyi betegség nem is fér egy ilyen kicsi leányba, amennyit összebogarásztak, amit mind ráolvastak.

A jegyese fogta a kezét naphosszat. Mintha attól félne, ha egy percre elengedi, végképpen eltűnik a szép, szomorú leány.

Édesanyja ringatta minden este. Amennyit az ő szomorú leánya sírt, ő maga kétszer annyi könnyet ontott. Ahogy a leánya dereka megtört, maga kétszer annyi súly alatt görnyedezett.

Ekkor szólított magához engem Ő, a Mesterek Mestere:

– Mit adtam neked valaha?

-A jóga csodálatos és titokzatos tudományát, Mester – válaszoltam az igazságnak megfelelően, mélyen meghajolva.

– Mit gondolsz, csak neked szántam ezt? Jusson eszedbe, hogy az a dolgod: mindenkinek adj belőle. Ha megosztod, egyre gazdagabb leszel, de ha elrejted, jaj neked! Elveszítesz mindent, amivel valaha megajándékoztalak.

– Tudom, Mester és igyekszem követni parancsodat.

– Most hát nézz rá kedves alkotásomra: milyen mély gyökeret vert szívében a fekete árnyék. Tégy ellene! Segíts, hogy képes legyen elűzni a sötétséget!

Így találkoztunk mi ketten, a Szomorú Leány és én, a mesék birodalmából kerengő szél hátán érkezett, hegyeken szökellő Majomkirály.

Image

És hétről hétre, kitartóan magyaráztam neki, amit Mesteremtől tanultam. Ő pedig hallgatta és a mosoly újra kinyílott az ajkán.

Image

Egymás után tanulta meg az ászanákat és újra szélben hajladozó nádszál lett a termete.

Image

Image

Image

 

 

 

Ahogy a légzőgyakorlatokat végezte, lassan engedett a szívét behálózó fekete gyökerek szorítása. És ahogyan a meditációban a ragyogás betöltötte a lényét, a sötét árnyékot messzire űzte a fény.

Image

 

Így gyógyult meg a Szomorú Lány. Sohasem olvastál ennél igazabb történetet, mint amit én, a mesékből ideszállt Hanumán mondtam

Félérettek

Ne higgyétek, hogy Indiában nem járnak a gyerekek iskolába! Jó, lehet, hogy egy kicsit másképp néz ki, de azért akinek van szeme, látja: ez bizony osztályterem, ezek igazi nebulók!

school slamm children          indiai gyerekek iskolában

Hogy hol? Radzsasztánban, ahol ilyenkor már 40-50 fokos a hőség, a sivatagban, ahol minden csepp víz, minden lombos fa kincset ér, mégiscsak virágzik az élet egy Igazi Mesternek hála.A jógaközpontban a hatalmas víztározó, a kórház és számtalan más projekt mellett működik a Jadan School – Shree Vishwa Deep Gurukul Senior Secondary School (http://www.jadanschool.blogspot.hu/)

school and swamji

Ugye, értitek? Nem nehezebb ezt sem kimondani, mint hogy mondjuk Zöld Kakas Líceum Mentálhigiénés Szakközépiskola…

Persze itt most nagyobb gyerekek készülnek mindenféle vizsgákra. Sose gondoljátok, hogy a békésen meditálóhoz nem jut el az izgalom! A zöld pázsitról, a virágzó fákról forró páraként száll fel hozzám a VIZSGADRUKK.

A várakozásban, a feszültség levezetésében jól jön a játék. Frissebb az ész, vidámabb a szív… mi kell más egy jó vizsgához?

udvari játék1        udvari játék4

Mi más, mint – természetesen-  néhány ászana! A vizsgán a nyugalom és összeszedettség a siker titka.

Gyerünk csak, az íjfeszítés igen összeszedetté és bátorrá tesz! Figyelj egy pontra, húzd ki magad, tágul a mellkas, nő az önbizalom, oszlik a félelem… érzed?

íjfeszítés

És most a sas!  Egyik kezed a másik alá, másik lábad az egyik köré, könyökölj rá a térdedre! Nézz ki egy pontot és nem dőlsz el! Annyira….

garuda1

 

garuda2

Na, figyelj, akik itt, a képen láthatók, már leérettségiztek:

profisas  Nyilván azért megy nekik ilyen jól….

 Mi meg, addig is, ezt gyakoroljuk sokat a szóbeliig:

fa A tökéletes összhang elengedhetetlen, hiszen egyikünk vizsgáztat, a másikunk vizsgázik… 🙂

Jóga Ura, légy velünk!

 

 

A Tanítvány

 

Mióta világ a világ, a jóga tudományát Mester adja át tanítványának, aki meglehet, maga is mesterré tökéletesedik szorgalma által. A legelső mester maga a Kailash hegyen trónoló Síva volt. Máig zarándokok ezrei  kerülik meg hóval borított csúcsát, ami azért nem kis séta…TibetKailash9

A mesterek láncolata pedig mind a mai napig szakadatlan. Több mesterláncot is számon tartunk, melyek mindegyike egy tőről fakad.

Hogyan lesz valaki Mesterré? Úgy, hogy először Tanítvánnyá válik. Mert az sem könnyű. Tanulni, tanítani  – ugyanannak a dolognak a két oldala. Mester és Tanítvány – egymás tükörképei.

mesterek

Íme, az utolsó együttlétünk alkalmából  ebből kaptunk leckét mindannyian. A Tanítvány a Mester szerepében:

Először is nekikészülődünk a gyakorlásnak… Aztán csapjunk bele!

jóga4

jóga5

 

Nézzétek, így kell ezt csinálni! Ne félj semmit, próbáld meg bátran!

jóga9

jóga8

 

Most egy egyszerűbbet mutatok!

jóga 7

Na, ugye, hogy megy!

jóga3

És most mindenki! jóga2 Tökéletes!

Hát, így kezdődik… ha nem is a Kailash hegyén, de egy padlástérben, mindenesetre.

Senki ne mondja, hogy nem fárasztó dolog taní-tani! 🙂

????????????????????????????