Month: May 2014

A varázskendő

Hari ॐ ! Sziasztok!

Image

Senki nem vetheti a szememre, hogy túlzottan hajszolom a pompát, de azért egy király adjon magára! Drága kelméből varrott ruhám, aranyos övem, ékes fejdíszem látványa messziről mutatják: a vánarák nemes népének uralkodója áll itt! Tiszteletet a majmok királyának!

Ó, de mit ér az a hódolat, mely csupán az aranyos ötözetnek, a királyi dísznek szól? Mit számít a köszöntésre összetett kéz, ha mögötte a szív üres?

Mondhatom, a király nem a díszei által lesz tiszteletet parancsoló. Az én barátom és uram, Ráma erdei remeték ruhájában is a királyok királya maradt! Nem hódoló szavaim mondják el, de minden egyes hajszálamban ott zeng az én hűséges barátságom!

 Valahogy így meditáltam magányosan termemben, amikor egy napsütötte délután szokatlan dolog történt. Meg kell mondanom, a dolog csak itt és most nevezhető szokatlannak. De hát nem azért jöttem én ide, hogy effélét csináljak…. Mindazonáltal meg fogjátok érteni, hogy mégis, miért…

Az úgy volt, hogy ezen a napon a kertben találkoztam legkisebb barátaimmal. Szép és szívszorító találkozás. Mindannyian tudtuk: egy darabig nem látjuk majd egymást, hiszen nyáron kinek-kinek másfelé visz az útja. Ezért is különleges volt ez a gyönyörűséges idő! Varázslatos idő….

Image

Az én kedves tanítványaim mélyen meghajolva köszöntöttek engem és virágokkal díszítették indiai divat szerint feltűzött varkocsomat. Megkaptam a karkötőiket, a szép ruhájuk legszebb darabjait a vállamra terítették. A nap úgy sütött, mint a mesében, én pedig, a majmok királya bizony elvesztettem a virágokkal ékesített fejem és odaadtam nekik a kendőm.

Image

 

Image

 

Image

 

Image

Varázslatos, csodatévő kendő.

Aki Hanumán kendőjét viseli, átröppen a mesék világába. Könnyű lesz, mint maga a selyemkendő, hasonlatosság válik a Tánc Urához. Aki azt magára ölti, általa az emberi szemnek is megmutatkozik sugárzása. Nézzétek, hogy ragyog!

Image

Image

Image

Image

Advertisements

Párnaünnep

Pranam! Namaste! Hari ॐ ! Sziasztok!

Nálunk Indiában egymást érik az ünnepek. Van ünnepe testvéri szeretetnek, amikor úgy augusztus tájban karkötővel ajándékozzák meg egymást az igazi és szívbéli tesók. Minden évben április környékén megünnepeljük az én kedves barátom, Ráma születésnapját. A tél közepe környékén mi Indiában Ráma nagy győzelmének ünnepére gyújtunk mécseseket. A legvidámabb ünnep pedig az, amikor tavasszal színes festékkel locsoljuk egymást. Igazán mondom, minden hónapban van mit ünnepelni.

Image

Valamikor azt gondoltam, csak az én hazámban érik egymást a szebbnél szebb fesztiválok, de amióta itt élek, az a gyanúm, hogy errefelé sem vetik meg a szép ünnepeket, de még a jó mókát sem.Image

A párnaünnepnek azonban sem Indiában, sem Budapesten nincs párja.

A történet abban a kis iskolában, az új otthonomban veszi kezdetét. Láttátok, milyen szép és tágas ez az otthon. Amikor egyedül vagyok, akkor sem érzem magam magányosnak. Amikor pedig a kisebb és nagyobb gyerekek eljönnek ide, akkor az aztán már igazi ünnepnap. Van-e szebb ünnep, mint a találkozás ünnepe?

És minek köszönhető ez a találkozás? Csakis a jógának. A jóga gyakorlásához igazán nem kell más: egy mester és egy tanítvány.

Illetve…. szóval azért nem árt még néhány dolog….

Mondjuk egy puha takaró, ami melengetőn ölel át, míg lazítasz…

Image

Egy jó kis párna, ami segít abban, hogy a légzőgyakorlat meg a meditáció alatt kényelmesen ülj….

Image

Ezért történt, hogy minden órán egy-két fohásszal meg kellett toldani a gyakorlást: ó, Jóga Ura, add, hogy hozzájuthassunk ezekhez a javakhoz!

És mi történt? Nyertünk egy pályázaton! Megérkeztek a finom puha takarók és a remek párnák! Íme, így születik egy új ünnep: a Piros Párnák Ünnepe! Hála a Jóga Urának és az Ügyes Pályázatírónak! 🙂ImageImageImageImageImageImageImageImage

 

Koncentráljunk az érettségire!

 

Lehet, hogy nem mondtam még el, hogy Budapesten miféle helyen vettem szállást.  Egy kicsi iskola  legfelső emeletén igyekszem megotthonosodni.  Elég kellemes hely: indiai mesterek  képei, mint kedves ismerősök vesznek körül, sok-sok növény emlékeztet elhagyott erdőmre és  gyakran jönnek hozzám a gyerekek.  Ilyenkor előbújok meditációs kendőm alól, hiszen őérettük vagyok itt, zsivajgásuk sosem hallott muzsikája csalogatott ide.  Van köztük kisebb is, nagyobb is; némelyik olyan nagy, hogy talán csak én gondolom gyereknek – én, aki  idősebb vagyok minden emberfiánál, idősebb, mint a hatalmas hegyek és tengerek. Ó, milyen réges-régi történeteim vannak! Lehet, hogy ezek közül is elmesélek majd egynéhányat, ha szeretnétek.

Most azonban arról szólok, amit az imént, a múlt héten láttam. Az elmúlt héten nagy volt az izgalom errefelé, mert elkezdődtek az ÉRETTSÉGI VIZSGÁK. Meditációmban az a benyomásom támadt, mintha félisteni hősök indulnának a világ sorsát eldöntő csata színterére. Előbújva meg azt láttam, hogy csinosan öltözött, fényesre sikált arcú fiúk-lányok tollal a kezükben tolonganak. Sugárzott róluk, mindenki a legjobb eszét vette elő, hogy megírja a nehéznél nehezebb mindenfélét. És ez még csak a kezdet! Még a szóbeli rájuk vár!

Erről jutott eszembe, hogy elmesélem, hogyan is lehet még jobban odafigyelni a felkészülésre, a vizsgára. Mert az az igazság, hogy noha a félisteni hősök sosem tettek érettségi vizsgát, de az ERŐS KONCENTRÁCIÓT nagyonis meg kellett tanulniuk. S ki mástól is tanulhatták volna meg, mint a Jóga Mesterétől? De ahogy ők megtanulták, magam sem maradtam mögöttük. Én, aki olyan öreg vagyok, mint a hegyek és tengerek, átadom most nektek ezt a réges-régi tudományt úgy, ahogy magam is a Mestertől tanultam:Image

 

Trataka – Összpontosítás egy pontra vagy gyertyalángra[1]

A gyakorlat menete:

  • Helyezkedjünk el meditációs ülésben egy gyertya előtt, és csukjuk be a szemünket.
  • A gyertya körülbelül karhossznyi távolságra legyen. Ideális esetben a kanóc mellmagasságban van.
  • Nyissuk ki a szemünket, és nézzünk pislogás nélkül a lángba. A lángnak három színtartománya van: alul a kanócnál vöröses, középen világos fehér, a csúcsánál enyhén füstszínű. Összpontosítsunk a láng legvilágosabb, fehér fényű szakaszának felső tartományára.
  • Ismét hunyjuk le a szemünket. Ha megjelenik előttünk a láng, összpontosítsunk rá, de ne próbáljuk követni vagy rögzíteni a képet, mert akkor eltűnik.
  • Ismételjük meg 3-szor a teljes gyakorlatot.
  • Lassan, fokozatosan építsük fel a gyakorlatot: kezdetben csak 10-15 másodpercig nézzünk a lángba.

Jótékony hatásai:  Fokozza az összpontosítást, ezért iskolás gyerekeknek is ajánlott. Fejleszti az intuíciót és a képi megjelenítés képességét (vizualizáció), valamint az akaraterőt.

Vigyázat! A gyakorlat nem alkalmas lelki beteg egyének számára.

 

Image

[1] http://www.yogaindailylife.org/esystem/yoga/hu/140600/hatha-joga-krijak/trataka/

 

A Fényességes Mester leckéje

Sziasztok! Namaste! Hari ॐ !

Azt hiszem, még nem meséltem el nektek, hogyan tanultam meg a jóga nidrát. Az úgy volt, hogy a messzi Indiában élő Fényességes Mestert sokan keresték fel. Ki azért, hogy tanuljon tőle, ki meg azért, hogy megbizonyosodjon felőle, csakugyan olyan nagyon fényességes-e ez a Mester, amint tartják.

Mert sokan keresik a bölcsességet, de keveseknek sikerül megtalálni. Az a csapat rongyos, csontsovány jógi, aki megérkezett a Mesterhez, szintén ilyen keresésben járt. Örökké csak koplaltak, virrasztottak, tekergették kezüket-lábukat, hogy igazi Mester váljék őbelőlük is.

S erre mit látnak?

Ott fekszik a Fényességes Mester egy takaró alatt és békésen pihen!

–  Ez ám a kényelmes élet! – mondták gúnyosan – Ebéd utáni alvás! Éppen ez illik egy híres Mesterhez!

Annál nagyobb volt a csodálkozásuk, amikor a Fényességes egyszer csak felült és úgy üdvözölte őket, mintha nemcsak a szavaikat, de még a gondolataikat is hallotta volna!

És akkor elénekelt egy dalt, amely a jóga nidráról szólt.

Ó, milyen csodálatos volt az az ének!

Az éjszakában felkelő napról, a fehér ürességben szirmát bontó fordított kelyhű virágról, amelyből hangtalan árad a melódia…és arról, hogy aki belép ide, az elől többé semmi sincs rejtve.

A szegény jógik porig voltak sújtva. Annyit gyötörték magukat nagy igyekezetükben, hogy már rossz volt rájuk nézni – és tessék: hiába! A Fényességes Mester azonban megszánta őket és megtanította nekik is a jógikus alvást, a jóga nidrát.

Magam is tőle tanultam. Éppen gondtalanul ugráltam egyik hegycsúcsról a másikra, amikor meghallottam a dalt, az csalogatott oda. Egy sarokban húztam meg magam láthatatlanul, onnan figyeltem, hogyan magyarázza el, hogy kell gyakorolni azt a csodálatos jóga nidrát. Arról nem tudok mesélni nektek, hogy a szegény ványadt jógik azután hogyan folytatták az életüket, azt azonban ti is tudjátok, hogy én milyen messzire keveredtem Indiától.

De mindannyiszor, ahányszor nekifohászkodom, mintha maga a Fényességes Mester súgná a fülembe a szavakat:

Lazítsd el az egész tested…

Mondd magadnak: lazíts, kedves barátom…

Hadd legyek egy- egy időre – önmagammal….

És ahogy elnézlek benneteket, szinte látom, a varázslatos virág hogyan bontja ki szirmát a szívetekben.

https://2ejmia.bn1301.livefilestore.com/y2pHYIJcuIjeBhqZAQxX0j0IEDn1g8qGoI5X5DFaqjMAXiJYg-zYPCHkB5wz_gb7ketxqnsKjr1eNmL3jLuqt4eAB_WsT-W2YN59kd5lb4DHtM/WP_20140424_12_23_46_Smart.jpg