Month: April 2014

Nincs mese – pihenni kell

Amióta megjöttem, egymás után érnek a meglepetések.

Sosem hittem volna, hogy itt a gyerekeknek roppant nehézséget okoz pihenni. Sőt, úgy tűnik, minél nagyobb gyerekről van szó, ez a dolog annál nehezebb. Amíg valaki kisbaba, egész jól megy neki, aztán ha nagyobbacska lesz, már az oviban sem alszik délután, mire megnő, addigra már szinte egyáltalán nem. Vagy nem akkor. Vagy nem úgy. Semmi esetre sem annyit, amennyi kellene. Rossz nézni a sápadt arcukat, karikás szemüket… Ékszeres szívem majd megszakad.

Még szerencse, hogy Mesterem beavatott a jógik titkos tanításába, a jóga nidra tudományába. A jóga nidra jógikus alvás, más néven mély lazításnak is nevezhetjük. Ha azt hiszi bárki, hogy egyszerűen le kell feküdni és kész, az bizony nagyon téved! Látni valóan ezt is tanulni kell!Image

Ó, HÁT MI MÁST IS TEHETNÉK?

Meg kell ezt tanítanom a karikás szemmel kóválygóknak! Nincs mese! Illetve… indul a mese:

Lazítsd el az egész tested a fejtetőtől a lábujjakig, a lábujjaktól a fejtetőig…

Ne aludj, de ne is küzdj az álom ellen….

Te csak mondd magadnak: lazíts kedves barátom, csak lazíts, én pedig hadd legyek egy – egy időre – önmagammal…

Image

Advertisements

Hogy kerültem ide?

Pranam! Namaste! Hari ॐ ! Sziasztok! Megígértem, hogy elmondom, hogy mit keresek itt. Kérdezzetek meg bárkit Indiában, akárki megmondhatja, hogy Hanumán, a majmok bölcs és hatalmas fejedelme roppant szavatartó. Szóval figyeljetek! Nagy békességben és boldogságban éltem népem megbecsülésében, mígnem egyik nap furcsa viszketést éreztem ékszerekkel díszes szívem táján. Nocsak – gondoltam – tán nem az én szeretett barátom, Ráma hiányol? Esetleg szépséges felesége féltékenykedik már megint? Jógikus varázserőmmel el is röppentem hozzájuk, de csak a vállukat vonogatták. Őnekik bizony eszükbe sem jutottam, nemhogy szívbizsergést támasztottak volna ékszeres mellkasomban.

Hát akkor ki lehetett? Nagyhirtelen körbeszáguldottam az egész mitológiát, de egyetlen déva, egy fia ráksasza sem mondta, hogy hiányoztam volna neki. Egymás között ez utóbbi nem is csoda, ahogy elbántam velük Sri Lankán…

Ekkor Mesterem hangjára lettem figyelmes: Ne ugrálj már, Hanumán, mint egy majom, hanem ülj le végre meditálni! Hogy szóljak hozzád, ha mindig csak futkosol világban?

Így történt, hogy a Himalája egyik csúcsán rendes jógaülésben elhelyezkedve befelé fordultam és mély meditációba merültem. Hadd beszéljen a Mester!

A fejem felett viharok zúgtak el, a lábam alatt lavinák görögtek, de én mozdulatlanul vártam, hogy meghalljam végre Mesterem hangját. Ehelyett azonban mit hallottam meg? Valami távoli gyerekzsivajt. A viharok zúgásán, lavinák dübörgésén is keresztül hallatszott, hogy valahol a távolban gyerekek zajonganak.

Ekkor aztán elfogyott a türelmem. Ha a Mester eddig nem szólt, akkor már ne is mondjon semmit! Én bizony elmegyek és megkeresem azokat a gyerekeket és megmutatom nekik, hogy Hanumán nemcsak hatalmas, erős és jószívű – amit egyébként mindenki tud Indiában-, hanem remek meséket és játékokat is tud!

Hát így érkeztem Budapestre. A többit majd legközelebb. Mert most mégiscsak muszáj egy kicsit a Mesterem felé fordulni. Az a benyomásom, hogy valahonnét figyel és igencsak fülig ér a szája…Image

Szerény beköszöntő

Pranam! Namaste! Hari ॐ ! Sziasztok! Aki nem ismerne: Hanumán vagyok, egyenesen a Ramajánából. Indiában mindenki ismeri és szereti Hanumánt, a majmok népének csodálatos erejű és hatalmas szívű királyát. Vagyis hogy engemet, ugye. Hogy ti még nem is hallottatok felőlem? Azt kérditek, hogy ha Indiában olyan nagy tisztelet övez, akkor mit keresek itt, ahol a kutya sem tudja, ki vagyok? Hosszú sora van ennek…. Megígérem, hogy mindent el fogok mesélni töviről hegyire. Addig pedig egyszerűen: Viszlát! – vagy ilyesmi 🙂 )Image